A francia Le Monde azt írja: a miniszterelnök ugyanolyan állapotban hagyja Olaszországot, mint amilyenben kormányzása kezdetén átvette. „ A kormányfő pozitív mérlege rendkívül kicsi. Nem sikerült liberális forradalmat csinálnia, mint ahogy ígérte. Az adók, melyeket csökkenteni akart, nőttek. A gazdag és dinamikusan fejlődő Észak és a szegény, segítségre szorulú Dél között csak nőtt a szakadék. Az igazságszolgáltatás még mindig lassú és zsúfolt” – írja a lap egyik munkatársa.

Korábban az újság arról írt, hogy a második világháború óta egyetlen olasz miniszterelnök sem töltött annyi időt a hatalomban, mint Berlusconi. „A demokrácia játékszabályait tiszteletben tartották Rómában: a miniszterelnök elvesztette parlamenti többségét, számos politikai barátja magára hagyta, ő pedig levonta a következtetetéseket és most az egyszer felelős politikusként közölte, hogy kész távozni." 

A The New York Times szintén arról ír, hogy Berlusconi távozásával véget ér egy korszak az olasz politikában, de a lépés továbbra sem oldja meg a belpolitikai vitákat. „Az olasz politikai pártok azért harcolnak, hogy már most bebiztosítsák politikai helyzetüket a jövőbeni politikai játszmákban és hogy a népszerűtlen, ám szükséges gazdasági intézkedések meghozatala után már csak újraválasztásukra koncentráljanak. „Berlusconi kabinetjének néhány tagja előrehozott választásokat akar, de a legnagyobb ellenzéki párt és más képviselők attól tartanak, hogy az előrehozott választások a piaci káoszhoz vezetnek.” 

Az olasz lapok szinte mindegyike elbúcsúztatta Berlusconit, történelmi napnak titulálva tegnapi lemondását, de megemlékeztek a háttérben jelenleg is zajló politikai feszöltségekről is.  A Corriere della Sera azt írta, Berlusconi pártja egyenesen azt követelte Monti támogatásáért cserébe, hogy ők adhassák a miniszterelnök-helyettest, illetve Montinak meg kellett ígérnie, hogy nem indul újra a következő, 2013-ban esedékes választáson.

Az olasz La Repubblica szerint az ellenzéki pártok a leendő kormányfőt, Mario Montit csupán technikai végrehajtóként tartják számon, aki majd kihúzza az olasz gazdaságot a slamasztikából. Azonban nem lesz könnyű dolga, mivel a nehéz gazdasági helyzet mellett még politikai instabilitása is nehezítheti, mivel a PDL és az Északi Liga a vezetői csoportok, az egyéni érdekek és a nemzet javára tett lépések káoszában úgy véli: felelőtlenség az arcukat adniuk ehhez a lépéshez. A PDL vezetése eközben két részre szakadt: azokra, akik ellenzik a jelöltet, és akik elfogadják azt, mint az egyetlen lehetséges kiutat. A La Stampa szerint egy diszfunkcionális politikai osztály sem Olaszországban, sem máshol nem tud megbirkózni a piac jelentette kihívásokkal és ennek az olaszok életére gyakorolt hatásaival.

Barack Obama amerikai elnök üdvözölte a görög és az olasz kormányváltásokat szombaton Honoluluban , az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) kétnapos csúcstalálkozóján, jelentette az MTI. Obama jó hírnek nevezte a görög kabinet cseréjét, illetve az Olaszországban küszöbön álló kormányváltást, de figyelmeztetett arra, hogy akad még jócskán tennivaló az európai adósságválság leküzdésében.

Silvio Berlusconi az európai politikában az "utolsó mohikánok egyike" - mondta a távozó olasz miniszterelnökről az orosz kormányfő - szintén az MTI szerint. Vlagyimir Putyin szerint Berlusconi tartós hatalma nagy jótétemény volt Olaszországnak. "Úgy tűnik számomra, hogy a nőkkel való viszonyában történteket is tudatosan követte el, hogy magára vonja a figyelmet"- mondta az orosz miniszterelnök, aki szerint Berlusconi az egyik legnagyobb európai politikus. Putyin azt sem mulasztotta el hangsúlyozni, mennyire hálás olasz kollégájának barátságáért, s azt reméli, hogy Berlusconit felelős emberek követik posztján és a kormányban.