A kassai székhelyű taláros testület helybenhagyta a pozsonyi városkerületi és megyei bíróság korábbi döntéseit, amelyek évekkel ezelőtt visszautasították ezt a kérést. A döntést úgy indokolták, hogy a kérelem nem tartalmazta a per kezdetekor, 1994-ben érvényes szlovák törvények szerint szükséges összes adatot. Ezért érvénytelennek kell tekinteni a keresetet, és nem lehet helyt adni a kárpótlási igénynek.

Az oroszvári kastély és az őspark Lónyay Elemér herceg és felesége, Stefánia belga hercegnő tulajdona volt, akik 1944-es végrendeletükben az ingatlant a pannonhalmi bencésekre hagyták. Arról is rendelkeztek, hogy ha a kastély tulajdonjoga nem szállhatna Pannonhalmára, akkor az örökös a római Szent Anzelm bencés apátság lenne.

A második világháború után – a Benes-dekrétumok alapján – Csehszlovákia elkobozta a kastélyt és a birtokot. (A határ mentén fekvő terület Ausztria felé eső részét viszont azóta is háborítatlanul használhatták a pannonhalmiak.) A kastély ekkor már egyházi vagyonnak számított, de a csehszlovákiai hatóságok tévesen a volt tulajdonos nevére állították ki az elkobzó határozatot. Így viszont nem vonatkozik rá a másfél évtizeddel ezelőtt hatályos szlovákiai kárpótlási törvény, amely az egyházi ingatlanok visszaadásáról rendelkezik. A szlovákiai bíróságok évekig halasztgatták a döntést, majd elutasították a majd’ tizenöt évvel ezelőtt benyújtott kérelmet.

A rossz állapotban levő oroszvári kastély egy részét 150 millió koronáért (1,2 milliárd forint) felújították. Itt rendezték be a Szlovák Népművészeti Együttes irodáit és próbatermeit. A patinás épületet nemrégiben Ivan Gasparovic szlovák államfő is kiszemelte, reprezentációs célokra. Az elnök több alkalommal panaszkodott, hogy Szlovákia fővárosában nincs olyan létesítmény, ahol magas rangú külföldi vendégeket kellő színvonalon tudnak fogadni. Nemrég a Szlovákiába látogató brit királyi pár a korszerűsített egykori pártszállóban töltötte az éjszakát.

Lapunknak nyilatkozva Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát azt mondta, örül, hogy lezárult a pernek ez a szakasza, mert így tovább lehet vinni az ügyet az Európai Bíróságra. – Tizenöt éve folyik a pereskedés – mondta lapunknak Várszegi Asztrik.  – Mindig volt valamilyen adminisztratív kifogás, de döntés nem született. A szándékunk az volt, hogy a szlovák lehetőségek és törvények szerint járjuk végig az utat – tette hozzá. Politikai csatornákon is próbálkozott az apátság, mininszterekkel és miniszterelnökökkel is tárgyalt - sikertelenül. Peren kívüli egyezményt is ajánlottak. Hajlandóak lettek volna átvenni a határ szélén álló birtokból néhány száz hold földet, és lemondtak volna magáról a kastélyról.

– Ha a mai Szlovákia területén kapnék néhány száz holdat, és gazdaságosan tudnék azon dolgozni, akkor elmondhatnám, hogy ha bizonyos veszteségekkel is, de józanul, racionálisan és valahol a történelmi igazságnak is megfelelően jártam el – mondta a főapát, aki elmondta: természetesen tudja, hogy érzékeny téma az ilyesmi a két ország között. – Nem szeretnék sem Magyarországnak, sem Szlovákiának bonyodalmat okozni, de ha ők lezárják ezt a lehetőséget, akkor elmegyünk Brüsszelbe is – mondta.

– Árral szemben úsztunk végig. De ha az EU tagjai vagyunk és az EU joggyakorlata szerint próbálunk igazságot keresni, nem látom reménytelennek az ügyet. De legyünk reálisak. Amikor egy szerzetes közösség, mint a mienk, két iskolával, internátussal, szociális otthonnal a mai feltételek között a létéért küzd, akkor nem mondhatok le egy ilyen értékről – tette hozzá a főapát.