Kedd késő estig nem sikerült egyezségre jutni a brüsszeli szerb-koszovói kormányfői egyeztetésen, amely Catherine Ashtonnak, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének a közreműködésével folyik Belgrád és Pristina viszonyának normalizálásáról.

Az uniós főképviselő kedden előbb külön-külön találkozott Ivica Dacic szerb, illetve Hashim Thaci koszovói miniszterelnökkel, majd azt követően hármasban folytatták az eszmecserét.

Az EU a szerb-koszovói kapcsolatok higgadt mederbe terelését szabja feltételül egyfelől ahhoz, hogy az elvben már EU-tagjelöltnek számító Belgrád ténylegesen megkezdhesse uniós csatlakozási tárgyalásait, másfelől pedig ahhoz, hogy Pristina társulási megállapodást köthessen az EU-val.

Ashtonnak hosszú hónapok egyeztetéssorozata után április 19-én sikerült rábírnia a két kormányfőt a megállapodás főbb, elvi pontjaiban való megegyezésre és a mindkettőjük számára elfogadható szöveg kézjegyükkel való ellátására, vagyis parafálására. A hivatalos aláíráshoz azonban szükséges az is, hogy a megállapodás egyes pontjainak megvalósítására, azok időzítésére nézve közös menetrend szülessen. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mikorra és milyen feltételek mellett tűzzék ki az észak-koszovói szerbek számára az önkormányzati választások időpontját.

A megállapodás értelmében Észak-Koszovó szerb többségű önkormányzatai szövetséget hozhatnak létre, és bizonyos kollektív közösségi jogokat gyakorolhatnak majd. Az ottani szerbek számos hangadója azonban elégedetlen a megállapodással, „Belgrád árulását” látja abban. Egyik fő kifogásuk, hogy Észak-Koszovóban a rendfenntartás és igazságszolgáltatás feladatát ugyan továbbra is szerbek láthatnák el, de a koszovói jogrendbe illeszkedően.

Szerbia továbbra sem ismeri el, hogy az albán többségű Koszovó 2008-ban kikiáltotta állami függetlenségét. Ugyanakkor a pristinai vezetésnek is meg kell küzdenie saját keményvonalasaival a Dacic–Thaci-megállapodás hazai elfogadtatásáért. Az albán radikálisok ugyanis elleneznek minden olyan kompromisszumot, amely értelmezésük szerint csorbítja Koszovó egységét és szuverenitását.

Szerbia de facto 1999 nyarán veszítette el hatalmát volt déli tartománya fölött, miután a NATO fegyveres ereje kiűzte Koszovóból az albánok ellen a Nyugat szerint etnikai tisztogatást indító Slobodan Milosevic szerb elnök katonáit.

Guido Westerwelle német külügyminiszter hétfőn Belgrádban, illetve Pristinában járt, és mindkét helyen értésre adta: Berlin csak akkor hajlandó zöld fényt adni Szerbia, illetve Koszovó európai integrációs folyamatának előrelendítéséhez, ha a két fél kész megvalósítani az áprilisi megállapodást.