Nem ingatta meg a kancellár székét a tartományi vereség
Fájdalmas vereséget szenvedtünk – ismerte el hétfőn Angela Merkel, de egyáltalán nem tűnt úgy, mintha saját pártelnöki, netán kancellári székéért aggódna. A kereszténydemokraták valóban várakozáson alul szerepeltek vasárnap a legnépesebb német tartományban, Észak-Rajna–Vesztfáliában, de ebből korai lenne össznémet következtetéseket levonni – mondja lapunknak Carsten Koschmieder, a berlini Freie Universität kutatója. Bár a győzelmüket ünneplő szociáldemokraták igyekeznek Merkel vereségéről és a német közhangulat megváltozásáról beszélni, ez inkább politikai fogás. Az sem állja meg a helyét, hogy a Merkel-féle megszorítások szenvedtek volna vereséget: nem ez volt ugyanis a kampány témája. – A választás sokkal kevésbé két párt, mint inkább két személy küzdelméről szólt. A szocdemek vezetője, a valóban rendkívül szimpatikus Hannelore Kraft fényes győzelmet aratott, a CDU listavezetője, a szürke és kedvetlen Norbert Röttgen pedig csúfos vereséget szenvedett. Maga is elismerte, hogy gyenge kampányt folytatott, de ezért nem lehet a felelősséget Angela Merkelre hárítani – vélekedik Koschmieder.
Sőt. A kutató szerint az ügyes taktikusnak számító kancellár akár jól is kijöhet ebből a helyzetből: ismét sikerült megszabadulnia egy párton belüli riválisától. A 47 éves Röttgent sokan már a Merkel utáni időszak lehetséges kancellárjelöltjeként, egyfajta trónörökösként emlegették. A berlini kormányban megtarthatja ugyan környezetvédelmi miniszteri székét, de a kudarc bélyege néhány évre rajta ragad.
A szociáldemokraták természetesen ünnepelnek, de Hannelore Kraft diadala az SPD vezetését is zavarba hozhatja. A három egymással rivalizáló férfi (a pártelnök Sigmar Gabriel, a frakcióvezető Frank-Walter Steinmeier és az expénzügyminiszter Peer Steinbrück) még mindig nem tudta eldönteni, hogy melyikük legyen Merkel kihívója 2013-ban. Kraft ugyan cáfolja, hogy neki ilyen ambíciói volnának, de a három férfival ellentétben ő legalább egy győzelmet fel tud már mutatni. A hagyományosan a párt balszárnyához sorolható, a szakszervezetekkel jó viszonyt ápoló Kraft arról máris biztosította az SPD „trojkáját”, hogy ha Berlinbe nem is vágyik (egyelőre), a kancellárjelölésbe azért bele fog szólni.
Ünneplés ide vagy oda, a német társadalom egyelőre nincs „leváltó hangulatban”. A kormánnyal ugyan nem túl elégedettek, de egy szocdem-zöld koalíció sem nyújt vonzó alternatívát. Merkel népszerűségi mutatói ellenben továbbra is nagyon jók. A kancellár egyfajta elnöki stílust képvisel a politikában, és a napi politikai csatározásokból sokszor kimarad.
Ám nem ennyire kedvező manapság a megítélése az európai politikában. A francia és a görög választások után megélénkült a Merkel- és főként németellenes tábor hangja Európában, amely most egy berlini fordulatban reménykedik. Nagy érdeklődéssel várják az elemzők a keddi első Hollande–Merkel-találkozót: a francia államfő beiktatása után azonnal Berlinbe utazik, ahol délután Merkel – mint a választások után mondta – „tárt karokkal fogadja”, noha a kampányban még elzárkózott tőle. – A német társadalom eddig elégedett volt Merkel európai válságkezelésével. Általában úgy vélik, hogy a bajban levőknek, például a görögöknek segíteni kell, de cserébe kemény feltételeket kell szabni. Ha mi is tudtunk spórolni, akkor spóroljanak most mások is – magyarázza Koschmieder.
Ám a kancellár igen pragmatikus politikus. Nem csinál gondot abból, ha meg kell változtatni az álláspontját. Erre a legjobb példa a német atomerőművek ügye volt: korábban elkötelezte magát a nukleáris energia mellett, de a tavalyi, fukusimai baleset után tudott váltani, és az atomerőművek bezárása mellett érvelt. – Így fog cselekedni az európai politikában is: meg fogja találni a hangot Francois Hollande-dal, és kompromisszumot köt majd a növekedést és a spórolást követelő tábor között. Merkel mindig a következő problémát nézi, és arra keres megoldást. Persze lehet azzal vádolni, hogy nincs „európai víziója”, de azzal most mások se nagyon dicsekedhetnek – summázza a lapunknak nyilatkozó politológus.
