Az „engedélyezési” irányelvvel nem ellentétes sem az elektronikus hírközlési szolgáltatókra Franciaországban kivetett különadó – döntött a luxemburgi Európai Bíróság. Az ítélet iránymutató lehet a magyar telekomadóval és telefonadóval kapcsolatban, hiszen az Európai Bizottság ugyanerre az irányelvre hivatkozva indított kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben. Az irányelv az ítélet szerint nem korlátozza a tagállamoknak az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását terhelő, nem igazgatási díjak kivetésére vonatkozó hatáskörét.

Az ügy háttere az, hogy Franciaországban az elektronikus hírközlési szolgáltatókra kivetett különadó terheli a felhasználók által a szolgáltatóknak az elektronikus hírközlési szolgáltatás díjazásaként fizetett előfizetési díjakat és egyéb összegeket. A bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást, mert szerinte a különadó ellentétes az uniós joggal, hiszen az olyan igazgatási díjat képez, melyet a szolgáltató tevékenységéhez vagy forgalmához kapcsolódó tényezők alapján, és nem a felhatalmazási rendszer tényleges költségei függvényében vetnek ki. A bizottság úgy vélte, hogy ez az adó – ellentétben az irányelvvel – nem a nemzeti szabályozó hatóság tevékenységeinek finanszírozására szolgál.

A bíróság ítéletében emlékeztet arra, hogy az irányelvben foglalt igazgatási díjak díjjellegűek, és kizárólag azt a célt szolgálhatják, hogy fedezzék az engedélyek kibocsátásával, intézésével, ellenőrzésével és az elektronikus hírközlésre vonatkozó általános felhatalmazási rendszer végrehajtásával kapcsolatos igazgatási költségeket. Következésképpen az olyan adó, amely tekintetében az adóztatandó tényállás az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacára való belépést lehetővé tevő általános felhatalmazási eljáráshoz kapcsolódik, az irányelv értelmében vett igazgatási díjnak minősül, és csak az abban meghatározott feltételek mellett vethető ki.

A bíróság azonban megállapította, hogy a szóban forgó adó esetében az adóztatandó tényállás nem kapcsolódik sem az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacára való belépést lehetővé tevő általános felhatalmazási eljáráshoz, sem pedig a rádiófrekvencia- vagy számhasználati jogok megadásához. Ez az adó ugyanis a szolgáltató azon tevékenységével áll kapcsolatban, amely során az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújt a franciaországi végfelhasználóknak.

A bíróság kimondta, hogy a vitatott adót nem vetik ki minden, általános felhatalmazással, illetve rádiófrekvencia- vagy számhasználati joggal rendelkező elektronikus hírközlési szolgáltatóra, hanem csak azokra az általános felhatalmazással rendelkező szolgáltatókra, amelyek az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacán már szolgáltatást nyújtanak a végfelhasználóknak. Az adót tehát nem az állandó felhatalmazással, illetve a rádiófrekvencia- vagy számhasználati joggal rendelkezés puszta ténye alapján vetik ki, hanem az a szolgáltatónak a hírközlési szolgáltatások nyújtásában megvalósuló tevékenységéhez kapcsolódik.

Ezért a bíróság kimondta, hogy a vitatott adó nem minősül az irányelv értelmében vett igazgatási díjnak, és így nem tartozik annak hatálya alá, így elutasítja a bizottság keresetét.

Brüsszel ugyanilyen aggályok miatt indított eljárást a magyar telekomadó és a telefonadó miatt is, azaz, hogy az uniós engedélyezési irányelv alapján a kormányoknak lehetőségük van úgynevezett igazgatási díjat szedni a távközlési szektor szereplőitől, az ebből származó bevételeket viszont az ágazati infrastruktúra, a hálózat, a szektor működésére, fejlesztésre kell fordítaniuk. A bizottság szerint ugyanakkor ezeket a bevételeket az állam a költségvetési egyenleg javítására használja.