Belgium, Hollandia és Luxemburg feljegyzése ugyan nem említi az egykori kormányfő nevét, de leszögezi, hogy a posztra olyan embert képzelnek el, aki "bizonyította az unió iránti elkötelezettségét, és az EU egészére vonatkozó kész politikai elképzelésekkel rendelkezik".

Brüsszeli diplomaták értékelése szerint ez olyan állásfoglalásnak tekinthető, amely egyértelművé teszi, hogy a készítők nem Tony Blairt tartják legalkalmasabbnak a megbízatásra.

Az uniós elnöki posztot az EU reformszerződése hozza létre, amely a sikeres múlt heti írországi népszavazást követően jövőre várhatóan életbe lép. A tervek szerint ez a személy lesz az EU "arca" a külső partnerekkel folytatott csúcsszintű találkozókon, és ő elnökli az uniós állam- és kormányfői találkozókat.

Brüsszelben jelenleg Blairt emlegetik legfőbb esélyesként a posztra, ugyanakkor nem véletlen, hogy a Benelux-államok a brit politikus ellenzői közé tartoznak. Egyfelől kettőnek közülük (Hollandiának és Luxemburgnak Jan Peter Balkenende és Jean-Claude Juncker miniszterelnökök személyében) saját jelöltje van ugyanerre a megbízatásra, a belgák pedig nem felejtik el Blairnek, hogy öt éve megakadályozta akkori kormányfőjük, Guy Verhofstadt európai bizottság elnöki megbízatását. Másrészt az ős-EU-tag három állam föderalista szemléletével nehezen egyeztethetők össze a lazább uniós szerkezetet elképzelő Blair víziói, pláne az, hogy a brit politikus olyan országból érkezik, amely az uniós együttműködés sok területéről eleve kivonta magát, ráadásul jelentős arányban jelen van benne az euroszkepticizmus.

Az uniós elnöki posztért folyó versengés lassan a finisébe ér, de a Benelux-beadvány is azt mutatja, hogy még nem tekinthető lefutottnak.

Blairnek ugyanakkor fontos támogatói is vannak, köztük Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök. Angela Merkel német kancellár viszont vele szemben jelenleg inkább a holland Balkenendét képzelné el uniós elnöknek.