A projekt bemutatása után a mintegy húszfős magyar delegáció paradox módon az erőmű biztonságával kapcsolatos kérdéseket abszolválta a legkönnyebben. Aszódi Attila kormánybiztosnak csupán el kellett ismételnie az előadása során már elhangzott állításait. Elmondta, hogy a két új blokkot „Fukusima-álló” technológiával tervezték, amely a 2011-es japán atomerőmű-balesethez hasonló körülmények között is biztosítani tudja, hogy folyékony radioaktív anyag ne kerüljön a Dunába. Az építkezési szakaszban legfeljebb korlátozott kiterjedésű por- és zajszennyezés valószínű, de az üzemeltetési időszakban sem számolnak határon túl nyúló környezeti hatásokkal. Ennek némiképp ellentmondva hangsúlyozta, hogy a legrosszabb esetben Magyarország határainál az emberek egy fogászati röntgenfelvétel másfélszeresének megfelelő sugárdózist kaphatnak (a kétharmadát belégzés útján, a többit a táplálékláncból). Aszódi szerint Paks II „egyetlen érdemi környezeti hatása” az erőmű hűtésére használt, néhány fokkal felmelegedett víz visszakerülése a Dunába. Azonban hangsúlyozta: nem lehet azt állítani, hogy ennek negatív, vagy pozitív hatásai vannak, ugyanis kutatások kimutatták, hogy egyes fajoknak egyenesen kedvez a meleg víz.

A legnagyobb vitát Stefania Chiriac, az AMEC Earth & Environmental Kft. igazgatója váltotta ki, aki előbb kérdés formájában, majd állításként fogalmazta meg: a Paks II környezeti hatástanulmánya nem felel meg az európai uniós irányelveknek. Hiányolta, hogy a közérthető összefoglalóból – amely a hatástanulmány egyik fejezete – hiányoznak információk, amelyeknek pedig ott lenne a helyük a hatásvizsgálatról szóló direktíva szerint. Példaként említette, hogy Paks II hatástanulmánya nem írja le, milyen környezeti hatásokkal járt volna alternatív technológiák használata, illetve ha az új blokkok egy másik helyszínen épülnek meg.

Aszódi Attila ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy egyrészt a direktíva csupán ajánlás, amelyet a tagországok nem kötelesek egy az egyben átemelni saját jogrendjükbe. Majd a csapat többi tagjának segítségével azt bizonygatta, hogy az alternatívákkal a 2012-ben készült előzetes tanulmány foglalkozik, ami teljes mértékben szabályos. Chiriac elismerte, hogy az előzetes tanulmány felsorolja az alternatívákat, de a lényeg szerinte az, hogy környezeti hatásvizsgálat egyetlen „alternatíváról” készült, így az érdeklődő közönség a többiről nem tudott véleményt nyilvánítani. A kérdező hosszas – csaknem egyórás – vita után sem találta kielégítőnek a kapott választ, így a román környezetvédelmi minisztérium jelenlévő képviselője kérte – noha a magyar delegáció ezt mindenképp szerette volna elkerülni – a magyar álláspont tisztázását írásban.

A Greenpeace Románia a fűtőanyag- és hulladékkezeléssel kapcsolatban érdeklődött, és a kapott választ szintén nem találta kielégítőnek, bár „további magyarázkodást” nem kért. A szervezet tudósítónkhoz eljuttatott álláspontja szerint a környezeti hatástanulmány hiányos. Nem tartalmaz például információkat és garanciákat a radioaktív hulladék végleges kezelésének technológiájára, helyszínére és finanszírozására vonatkozóan. És nem számol például egy terrortámadás vagy háború miatt bekövetkező hatásokkal. Lucian Stirb, a Terra Mileniul III nevű civil szervezet képviselője több közép-kelet-európai civil szervezet nevében írásos álláspontot tett le, és szintén írásban vár választ a beruházótól.

A csaknem ötórás, késő estébe nyúló szerdai közmeghallgatáson a tolmácsolás többször csütörtököt mondott, emiatt kínos pillanatok is adódtak. Egy adott pillanatban Aszódi professzor és egy kérdező hölgy Archimédesz törvényéből oktatták egymást. A fizikusként bemutatkozó Florica Corobea nem értette, miként fordulhat elő, hogy az erőmű hűtésére használt víz a Dunába visszakerülve összefüggő „csóvaként” folydogál, és nem keveredik össze a folyam vizével. Ezután perceken keresztül elbeszéltek egymás mellett, de erre csak az jöhetett rá, aki mindkét nyelvet ismeri. Aszódi professzor egyébként a válaszát rendszerkritikaként is felfogható jópofizással vezette fel: – Szerencsére ezt Archimédesz törvénye szabályozza, és nem kell szavazni róla a parlamentben.