„Az energiaunió célja, hogy a (lakossági és üzleti) fogyasztókat biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiával lássa el” – ez a forradalminak kevéssé nevezhető gondolat a magva az Európai Bizottság február végén közzétett iránymutatásának. A deklarált cél az európai energiarendszer teljes átalakítása. Gyökeres reformról van tehát szó, amely paradox módon a meglévő uniós energiaszabályozás százszázalékos betartását írná elő (merthogy ezt a tagállamok többsége – Magyarország mindenképpen, de bizonyos mértékben még az „éltanuló” Németország is – elszabotálta).

Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák kormányfő a magyar–szlovák kétirányú gázvezeték átadóján Reviczky Zsolt / Népszabadság

Öt pillér (energiabiztonság, szolidaritás, bizalom; teljesen integrált belső energiapiac; a kereslet csökkentése az energiahatékonyság növelésével; a gazdaság dekarbonizációja; kutatás, innováció és versenyképesség) alkotná az energiaunió vázát. Erre kellene felfűzni a tagállami intézkedéseket, amelyeknek egyszerre kell szolgálniuk a külső (EU-n kívüli) energiafüggés csökkentését és a klímaváltozás megelőzését. Az egész energiaunió és a konszenzussal elfogadott múlt csütörtöki megállapodás újdonsága, hogy a függetlenedés –kimondatlanul, de egyértelműen Oroszországtól – a klímavédelemmel azonos súlyú céllá vált.

A klímaügyeket konzekvensen negligáló, Oroszországgal kapcsolatban viszont az EU megosztására játszó magyar kormány szempontjából ez egyértelmű vereség. Ezt legfeljebb nagyon szűk üzleti kör számára édesítheti meg az orbáni kijelentés, hogy cserébe tagállami hatáskör maradt az egyes országok energiamixének összeállítása, és az Európai Bizottságnak egyelőre a külső gázszerződések megkötésében sem lesz olyan együttdöntési joga, mint amilyet a nukleáris beszerzésekkel kapcsolatban az Euratom-szerződés garantál. Magyarországnak a „saját energiamix” nagyjából annyit jelent, hogy szabadon választhatja meg, mit importál (de azt már nem feltétlenül, hogy kitől): ez nem a szabadság legmagasabb foka.

Az Európai Zöldpárt azért is bírálta az energiaunió irányát, mert új infrastruktúrák (mindenekelőtt gázvezetékek és atomerőművek) építésétől, illetve az Európán belüli hagyományos energiakészletektől (palaolaj, palagáz, szén) várja Európa energiabiztonságát – az indokoltnál sokkal kisebb szerepet szánva az energiatakarékosságnak és a megújulóknak. A zöldek EP-frakciójának közleménye szerint az energiaunió lehetett volna az új Európa zászlóshajóprojektje, ám ebben a formában inkább halva született ötletnek látszik. A csökkentés helyett valószínűleg növeli a szén-dioxid-kibocsátást és a gazdaság szén-hidrogén-függőségét. – Ha valóban a függetlenség lenne a cél, akkor az energiahatékonyságot és a háztartási megújuló-alkalmazásokat (elsősorban a napelemeket, a hőszivattyút, a biomasszát) kellene a frontvonalba küldeni – véli az uniós zöldpárt.

Hasonlóan elítélő a civil környezetvédők véleménye. Szerintük az energiauniós tervekkel az EU vezetői nem tesznek eleget azon ígéretüknek, hogy kellő mértékben visszaszorítják a káros kibocsátásokat, és átalakítják Európa energiarendszerét. A csökkentés nem fog megvalósulni, az energiarendszer pedig nem alakul át; továbbra is a gáz és az atom lesz a legfontosabb energiaforrás. Az is szerepel a civil zöldek panaszai között, hogy hiányoznak a tervekből a mindenkire kötelező előírások, sőt magának az energiauniónak a jogi státusa sem egyértelmű. Ezen a téren az egyetlen kedvező fejlemény, hogy az Európai Bizottság ígérete szerint száz százalékig be fogják tartani a meglévő uniós energiaügyi jogszabályokat – ezek közül az egyik például azt írja elő, hogy nem épülhet az EU területén olyan orosz atomerőmű, amely kizárólag orosz üzemanyagot használ.