Nem esett messze az alma a fájától
Charles Michel új kormányfő (balra) a beiktatási ünnepségen Fülöp királlyal az uralkodói palotában Yves Herman / Reuters |
Egyik kormányfőhelyettese Jan Jambon, aki feltűnően csak flamandul tette le az esküt, franciául nem. A nemcsak ideológiai, hanem nyelvi határok mentén is megosztott Belgiumban a kártyák újrakeverésének az is a része: miközben a kormányfő vallon liberális, a leendő Európai Bizottság belga biztosi posztját a flamand kereszténydemokrata Marianne Thyssen tölheti majd be.
– Nem annyira az a lényeg, hogy Jambon milyen nyelven szólalt meg: ezt még kibírja a belga politika. Érdekesebb, hogy maga Michel a holland-flamand nyelvnek a holland változatát beszéli: ezt még én, a bevándorló is három szóból kiszúrom. Nem feltétlenül nyerő dolog ez a hollandokkal fasírtban lévő flamand választók szemében, mondja Bárdos-Féltoronyi Miklós, a Louvain-la-Neuve-i Egyetem nyugalmazott professzora.
A déli, vallon oldalt eközben az bántja, hogy a töredezett belga pártrendszerben a francia ajkú liberálisok egyedül képviselik országrészüket, míg a csak valamivel népesebb flamandokat három párt is: a liberálisok és a nacionalisták mellett a kereszténydemokraták. Elio di Rupo, a távozó miniszterelnök, a vallon szocialisták feje ugyan, mint mondta, az intézményrendszer tiszteletéből adódóan jó szerencsét és „jó szelet” kívánt Michelnek, de megjegyezte: utóda, aki apja, az ismert vallon liberális politikus, volt uniós biztos Louis Michel „köpönyegéből” bújt elő, nem képviseli a déli választók összességét.
Mindez a jobbra tolódásnak is fontos eleme. – Félő, hogy a kormány túlságosan merkelista és megszorításpárti azok rovására, akik már amúgy is sokat szenvedtek, mondja Bárdos-Féltoronyi. Belgium adósságrátája a GDP 100 százaléka felett van, Európában az egyik legmagasabb. A nyugdíjkorhatárt 65 évről 67-re emelnék.