Lassan halad a vészkorszakban kifosztott zsidók műkincseinek, más kulturális javainak visszaszolgáltatása, az érintett országok többsége semmit, vagy nagyon keveset tett az ügyért az utóbbi 15 évben - állapította meg csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentésében a holokauszt zsidó áldozatainak kártalanításáért küzdő nemzetközi civil szervezet, a Jewish Claims Conference (JCC).

A JCC a zsidó jóvátételi világbizottsággal (WJRO) együttműködésben azt vizsgálta, hogy miként halad a visszaszolgáltatásról és kárpótlásról 1998-ban Washingtonban tartott nemzetközi konferencián kidolgozott úgynevezett washingtoni alapelvek érvényesítése, és a 2009-ben a Prága melletti Terezínben tartott utókonferencián elfogadott Terezíni Nyilatkozat teljesítése abban a 46 államban, amely csatlakozott a megállapodásokhoz.

A felmérés szerint jelentős előrehaladást mindössze négy ország - Ausztria, Csehország, Hollandia és Németország - ért el a megállapodások teljesítésében azon vizsgált államok között, amelyeket közvetlenül érintett a holokauszt.

Öt országban - Belgium, Franciaország, Luxemburg, Norvégia, Szlovákia - előrelépés tapasztalható, öt további ország - Dánia, Görögország, Horvátország, Litvánia, Oroszország - pedig néhány lépést tett a megállapodások végrehajtásáért. A közvetlenül érintett országok között további 13 állam - Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Észtország, Fehéroroszország, Lengyelország, Lettország, Macedónia, Magyarország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Ukrajna - nem tett értékelhető lépéseket a JCC és a WJRO helyzetértékelése szerint.

Az elemzés Magyarországgal foglalkozó részében kiemelték, hogy nem jött létre tudományos bizottság annak feltárására, hogy milyen szerepe volt az államnak a magyarországi zsidóság „gazdasági és fizikai megsemmisítésében", és nem indult kutatás a kulturális intézményekben őrzött értéktárgyak eredetének megállapítására. Hozzátették, hogy szakértők szerint a magyar múzeumok több száz kétes körülmények között szerzett műtárgy van.

A washingtoni alapelvek és a Terezíni Nyilatkozat szerint valamennyi részes államnak törekednie kell a nácik által elrabolt műkincsek azonosítására, egyebek között a közgyűjtemények átvilágításával. Az elrabolt műkincsek visszaszolgáltatására, illetve a kárpótlásra igazságos és méltányos megoldást kell találni, és mindezt a lehető legátláthatóbb módon kell végezni - áll a megállapodásokban, amelyek azonban nem nemzetközi jogi dokumentumok, és ezért nem kötelezik az aláíró államokat.