Néha ordít és üt igazáért a brit miniszterelnök
Angolul többjelentésű címmel (The End of the Party - A párt (parti) vége) hozta nyilvánosságra kulcsfontosságú pillanatban új könyvét Andrew Rawnsley, az éppen legfrissebb számával megújult The Observer vezető politikai kommentátora. A lapnak óriási kezdőrúgást biztosító sorozatos közlés első részletei máris vihart kavartak a brit belpolitikában, azokban a napokban, amikor, ha nem is hivatalosan, elindult a választási kampány.
A tapasztalt, egyben óvatos újságíró "24 karátos forrásokra" hivatkozva súlyos támadást intéz Gordon Brown jelleme ellen. Egy héttel azt követően, hogy Piers Morgan beszélgetős tévéműsorából a kormányfő a korábban véltnél emberibb, lágyabb személyiségként jött ki, Rawnsley mint a munkatársait megfélemlítő, dührohamokat kapó, káromkodó, fizikai beavatkozásokra is hajlamos karaktert állítja be.
Andrew Rawnsley leleplezései közé tartozik, hogy Brown egy politikai tanácsadót, Stewart Woodot félrelökött és szitkozódott, amikor kiderült, Európai Uniós nagyköveteket meghívott egy ebédidőben rendezett fogadásra, egy másik alkalommal pedig "felrobbant az indulattól", mert egy napilap rámutatott a munkáspárti kongresszusi programbeszédében található, amerikai politikusoktól átvett kifejezésekre.
A kormányfő legszorosabb munkatársai nyomban főnökük segítségére siettek. Lord Mandelson gazdasági miniszter "badarságnak és megbízhatatlannak" nevezte az állításokat. Harriet Harman, a Munkáspárt helyettes vezetője elismerte, hogy Brown "nem halk és szégyenlős", de pozitívumnak tartja, hogy "szenvedélyes".
A Munkáspárt azt remélte, hogy legfeljebb egynapos történetről van szó. Hétfőn már elkerülhetetlennek látszott - különösen David Cameron, az ellenzék vezérének felszólítása után -, hogy vizsgálat induljon az ügyben. Ennek elvégzésére Sir Gus O'Donnell, a köztisztviselői kar feje, a kilencvenes évek elején John Major kormányának szóvívője a leghivatottabb személy. Rawnsley ismeretei szerint a népszerű hivatalnok már korábban tudott a Downing Street 10. munkatársainak panaszairól és szóba is hozta a kérdést egy megbeszélésen a kormányfővel. Sir Gus első menetben visszautasította az állítást.
Még vasárnap megszólalt a National Bullying Helpline (Megfélemlítésellenes Országos Segélyszolgálat) igazgatója. Christine Pratt állítása szerint a Downing Street 10-ben dolgozók közül már legalább három-négyen jelentkeztek be telefonon és a világhálón keresztül, panaszt téve a kormányfő visszatérő rossz hangulatára, kitöréseire. A Downing Street ezt tagadja, sőt bizonyítékokat vár a szolgálattól, hozzátéve: a "munkatársak szigorú, alaposan begyakorolt rendet követnek, amikor nem megfelelő elbánásról vagy magatartásról kívánnak panaszt tenni. A köztisztviselői kar soha nem tűrte el a megfélemlítés politikáját". Cary Cooper professzor, az alapítvány egyik védnöke lemondott tisztségéről, tiltakozásul a titoktartás elvének megsértése miatt. A szervezet nem politikai jellegű, bár honlapján megtalálható egy ajánlás a Konzervatív Párt vezetőjétől.
Nem mintha a lejáratás bármikor is jól jönne, az időzítés különösen szerencsétlen. Gordon Brown szombaton ismertette a Munkáspárt választási kampányának legfőbb gondolatait. A középpontban a gazdasági megélénkülés, új iparágak és munkahelyek létesítése áll. További prioritás a költségvetési deficit csökkentése, anélkül, hogy a közszolgáltatások csorbát szenvednének. Mindezt annak jegyében, hogy a Labour "nem a kisebbség, hanem a többség érdekeit szolgálja". A pártvezető ígérete szerint a választást az "értékek" és nem a legjobb pr dönti el. A legfrissebb felmérés is optimizmussal töltötte el a kormányfőt, hiszen a toryk 39 és a Munkáspárt 33 százalékával (a libdemek 17 százalékon állnak) 6 pontra csökkent a különbség a két nagy párt között.
