Békefolyamat helyett tartós fegyverszünet
"Bármit, amit mond, úgy lehet beállítani, mint (az izraeli) koalíciós tárgyalásokkal kapcsolatos állásfoglalást. Nyilatkozatait valószínűleg a minimumra szorítja majd, ami viszont felveti a kérdést: minek utazott egyáltalán oda?" - nyilatkozta Hillary Clinton közel-keleti útja kapcsán Daniel Levy volt izraeli béketárgyaló, a washingtoni New America Foundation főmunkatársa.
Az amerikai külügyminiszter azonban már azzal is szakított a hagyománnyal, hogy két héttel ezelőtti első útja a Távol-Keletre vezetett. Mostani közel-keleti vizitjének közvetlen apropója a hétfői gázai donorkonferencia volt az egyiptomi Sarm el-Sejk üdülőhelyen - ezen a nemzetközi közösség több mint négymilliárd dollárt, ebből egyedül Szaúd-Arábia egymilliárdot, az Európai Bizottság pedig (az uniós tagállamokon felül) 554 millió dollárt ajánlott.
Clinton bejelentése szerint az amerikai felajánlás 900 millió dollár, és két részből áll: egy 300 milliós humanitárius segélyből a huszonkét napos izraeli hadművelet sújtotta Gáza javára, illetve egy 600 milliós összegből a palesztin hatóság alkalmazottainak bérére, reformokra és ciszjordániai infrastruktúrafejlesztésre. Az amerikai diplomácia vezetője külön hangsúlyozta - de a terrorszervezetnek tartott Hamasz megnevezése nélkül -, hogy a pénz nem kerülhet "rossz kezekbe". "Az összeget csak akkor költjük el, ha kimondhatjuk: szolgálja, nem pedig aláássa céljainkat, vagy eltérít bennünket azoktól" - fogalmazott Clinton. A felajánlást még a kongresszusnak is jóvá kell hagynia.
A külügyminiszter vasárnap érkezett Kairóba, ahol csatlakozott hozzá George Mitchell, Washington közel-keleti megbízottja; kedden már Izraelben, szerdán pedig a palesztin hatóság vezetésével tárgyal, mielőtt - első európai célpontként - Brüsszelben NATO-kollégáival találkozna. Az Obama-kormány elődjéhez hasonlóan elhatárolja magát a Hamasztól, és óvatos távolságtartással figyeli mind a palesztin egységkormány, mind pedig a leendő jeruzsálemi koalíció tető alá hozására tett erőfeszítéseket.
Izraelben kissé kínos, hogy - Cipi Livni külügyminiszter és Binjamin Netanjahu, kijelölt kormánygfő mellett - Ehud Olmert, a távozó miniszterelnök úgy fogadja, hogy az államügyész a minap közölte, vádemelésre készül ellene Olmert korrupciós ügyével összefüggésben. "Kényes időszak ez az izraeli politikában. De megragadom majd az alkalmat, hogy megerősítsem az amerikai-izraeli kapcsolatok szorosságát, és szóba hozzam a béke előmozdításának legmegfelelőbb módját" - mondta elutazása előtt Clinton. Mind az izraeli, mind pedig a palesztin oldalon kíváncsiak arra, hogy az amerikai diplomácia új vezetőjének személyében ráismernek-e arra a Clintonra, aki a 90-es években, még First Lady-ként a Fehér Házhoz képest előresietve sürgette a palesztin állam megteremtését, egy ízben pedig szó nélkül állt Jasszer Arafat felesége mellett, amikor utóbbi mérgesgáz bevetésével vádolta meg a zsidó államot, vagy pedig New York állam héjaként elkönyvelt volt szenátorához van szerencséjük.
Clinton Sarm-el-Sejkben is kötelezettségnek nevezte az Izraellel békében élő palesztin állam megteremtését. Ugyanakkor Washingtonban - miként nemrég Afganisztán ügyében is - a Közel-Keletre vonatkozóan is óva intenek a túlzott várakozásoktól. A külügyminiszter pénteki, Benita Ferrero-Waldner külügyi EU-biztossal folytatott találkozójáról kiadott közleményben a "tartós tűzszünet" szerepel célként, és idáig emelik a mércét a meghatározó amerikai agytrösztök is. "Zsákutcába jutottak a két államot célul kitűző tárgyalások.... A nemzetközi erőfeszítéseknek rövidtávú tűzszünetre kellene összpontosítaniuk Izrael és a Hamasz között, ami fenntartható fegyvernyugváshoz vezethet el" - fogalmazott Nathan J. Brown, a Carnegie Alapítvány főmunkatársa. Hasonló következtetésre jutott Elliott Abrams, a Külkapcsolatok Tanácsa a republikánusokhoz közelebb álló, de az előző külügyminiszter, Condoleezza Rice közel-keleti erőfeszítéseit illetően igen kritikus szakértője úgy véli: "Ideje szembenézni bizonyos tényekkel. Nem állunk az izraeli-palesztin béke küszöbén. A közeljövőben nem jön létre paleszin állam; e helyett olyan intézmények kiépítésére kellene összpontosítani, amelyek közép-, illetve hosszútávon valódi palesztin előrehaladást tesznek lehetővé."
