Bukaresti ingyenkonyhán. Téma lett a rászorulók polgári jogainak korlátozása. Bogdan Cristel / Reuters

A novemberi elnökválasztásra készülve, a Gandul hírportál néhány napja internetes szavazást indított arról, hogy nem kellene-e megvonni a választás jogát a kétezer lej (150 ezer forint) alatti jövedelemmel rendelkezőktől. A kérdést utólag törölték, a lap pedig tisztázta: messzemenően támogatja a szavazáshoz való jogot, és éppen a fontosságát igyekezett kiemelni ezzel az „abszurd kérdéssel".

Korábban Moise Guran népszerű rádiós és tévés műsorvezető vetette fel, hogy aki szociális segélyben részesül, „mondjon le a szavazati jogáról". Nem is a javaslat, hanem az indoklása vágta ki a biztosítékot – az ugyanis a náci haláltáborok bejáratához kifüggesztett Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz) jelszóra emlékeztetett.

Guran úgy érvelt, hogy aki nem képes saját erejéből megteremteni az egzisztenciáját, nem szabad ember, következésképpen nem dönt szabadon, hanem azoknak engedelmeskedik a szavazásban is, akik kegyelemkenyéren tartják. Az újságíró később azzal védekezett, hogy csak provokálni próbálta a műsorba betelefonáló hallgatókat, a választói jog korlátozásával maga sem ért egyet.

Vasile Ernu író, újságíró szerint létezik a román társadalomban egy réteg, amely a hátrányos helyzetű csoportok „politikai emancipálása" helyett ezeket a társadalmi kategóriákat megfosztaná a közéletben való részvétel jogától.

„Ez egyszerűen szociális fasizmus" – írta blogján Ernu. Hozzátette, hogy ha a Gandul által javasolt kétezer lejes jövedelmi küszöböt alkalmaznák, a felnőtt lakosság 5-10 százaléka voksolhatna. Nem szavazhatnának például a kezdő orvosok, de a pedagógusok többsége sem.

Ioana Lupea ismert román publicista szerint az Ernu által szociális fasizmusnak nevezett jelenség valójában a második elnöki mandátumát töltő, decemberben leköszönő Traian Basescu politikai öröksége. Az államfő a gazdasági válságot meglovagolva igyekezett „becsatornázni" és a szociális eltartottak ellen fordítani annak a középosztálynak az elégedetlenségét, amely úgy tartja, hogy lelkiismeretes adófizetőként többet érdemel.

Az államfő „gyűlöletpolitikája" olyannyira sikeres volt, hogy sikerült „beleégetnie a középosztály agyába a kövér ember képét, aki a becsületes, szorgos és jól képzett polgárok, vagyis a sovány ember hátán élősködik".

Lupea szerint a szavazati jog korlátozására tett javaslat nem más, mint a szegények ellen irányuló, egyelőre burkolt erőszak. A mögötte álló szélsőséges eszméket pedig nagyon sokan osztják, illetve osztják meg a közösségi oldalakon.