„Ne fújja el a fekete szellő!”
Gondosan megválogatott szavak, sikkes öltönyök és szuverén fellépés – Christian Kern, az osztrák vasúttársaság (ÖBB) első embere már megjelenésében is egy sikeres menedzsert idéz. A megroggyant osztrák szociáldemokratáknak (SPÖ) nagy valószínűséggel jót tenne egy biztos irányító kéz Werner Faymann kancellár és pártelnök lemondása után. – Olyan vezetőt kell állítanunk, akit nem fúj el egy fekete szellő – nyilatkozta az egyik befolyásos szakszervezeti főnök, s a színnel az SPÖ nagykoalíciós partnerére, a Faymann utáni közös korszakkal szemben új feltételeket állító Néppártra utalt.
 |
| Christian Kern. Szuverén egyéniség, nem haverkodó típus Heinz-Peter Bader / Reuters |
Az SPÖ pünkösd utánra ígéri, hogy megnevezi, kit jelöl az összes hivataláról hétfőn lemondott Faymann utódjaként. A „választófejedelmek”, azaz a befolyásos tartományi szocdem, illetve szakszervezeti vezetők az ötvenéves Kernt pártolják. Ha végül őt emelik pajzsra, akkor az egyszer már bevált recept erejében hisznek. Franz Vranitzky személyében 1986–1997 között egy olyan szocdem volt Ausztria kancellárja, aki az üzleti életből érkezett. Igaz, Kernnel ellentétben neki pénzügyminiszterként volt kormányzati tapasztalata. Vranitzkyhoz hasonlóan Kern is munkáscsaládból származik. S ugyan nem „haverkodós” típus, de pragmatikus felfogása minden szárny számára elfogadhatóvá teszi. Még nem is tört politikai babérokra, amikor Faymann környezete máris kihívót látott benne, s mindent elkövetett, hogy Kernt ott tartsák az ÖBB élén.
A szocdemek soraiban közben heves vita folyik arról, hogy miután Burgenlandban ledőlt a koalíció tabuja, országos szinten is nyitnia kell-e a radikális jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) felé. Caspar Einem volt szocdem belügyminiszter szerint óriási hiba lenne az FPÖ nyakába ugrani. Tartalmi kérdésekben a „vörösök” már így is túl közel kerültek a „kékekhez”. A jobbra nyitásból is csak a szélsőjobb húzna hasznot. Szerinte olyan politikával lehet megnyerni az embereket, amilyet a menekültkérdésben humánus elveket valló traiskircheni polgármester, Andreas Babler képvisel – nyilatkozta Einem a Der Standardnak. Faymann bukásával hirtelen magabiztos lett a kancellári posztot ideiglenesen ellátó Reinhold Mitterlehner. A konzervatív pártvezető új együttműködési kultúrát sürgetett az SPÖ-től, ami alatt az eddigi alkancellár és gazdasági miniszter a korlátozó menekültpolitika folytatását érti.
A „bécsi földrengés” Németországban is hullámokat vet. A kisebbik kereszténypárt, a CSU több politikusa erőteljes jobbra nyitást sürget, szerintük a nemzeti gondolkodású, patrióta konzervatívokat csak így, azaz erőteljesen korlátozó menekültpolitikával lehet visszanyerni a radikális jobboldali, élesen muzulmánellenes AfD-től (Alternatíva Németországnak). Ezzel szemben Ruprecht Polenz, a CDU tekintélyes külpolitikusa eltanácsolja pártját a jobboldali kurzustól, mindazonáltal komoly figyelmeztetésnek tartja a berlini nagykoalíció számára Faymann bukását. Figyelni kell arra, hogy ne essünk az osztrák hibába, az országot és a posztokat a két párt között felosztó politikába, amiből az elitellenes, populista erők húznak hasznot – vélte a Frankfurter Rundschauban Polenz, utalva az FPÖ és az AfD térnyerésére.
Csak kapkodta az ember a fejét, tavaly ősszel úgy hazugozták le egymást vezető osztrák és magyar politikusok. Olyan, a hidegháborút is lepipáló stílusban zajlott a kommunikáció Bécs és Budapest között, mintha háborúra készült volna egymással a két – gazdaságilag és kulturálisan szorosan összefonódott – szomszéd.
A frontot Werner Faymann kancellár, szocdem pártelnök nyitotta meg, aki 2015. szeptember elején, a Der Spiegelnek adott interjúban Európa legsötétebb korszakához, értsd a náci időkhöz hasonlította az Orbán-kormány menekültpolitikáját. Az akkor még Angela Merkel német kancellár legszorosabb szövetségesének számító Faymann arra az incidensre reagált, amikor a Keleti pályaudvarról Bécsbe tartó vonatról Bicskénél leszállítottak több száz menekültet. A magyar hatóságok arra akarták rávenni őket, hogy menjenek be a menekülttáborba. A félrevezetett emberek egy napon keresztül éhségsztrájkoltak, majd kitörtek, és gyalog indultak el Ausztria felé.
Budapestről nem maradtak adósak a válasszal. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter berendelte az osztrák nagykövetet, majd azt nyilatkozta, hogy az osztrák kancellár hetek óta hazugságkampányt folytat Magyarország ellen. – Faymann ámokfutása minden tűréshatáron túlmegy; ez voltaképpen a saját alkalmatlanságának a leplezése – kelt ki magából Szijjártó.
Alig telt el két hét, s a brüsszeli európai uniós csúcson esett egymásnak az osztrák kancellár és a magyar miniszterelnök. Pár nappal később Orbán elment Bécsbe, s ott próbálták normális mederbe terelni a viszonyt. Idén februárban ismét Faymann lendült támadásba, kikérve magának, hogy Orbánhoz hasonlítsák, ahhoz a politikushoz, aki nem fogad be menekülteket. Szijjártó erre azt üzente vissza, hogy a kancellár fejezze már be végre Magyarország sértegetését.
Akkor még senki sem sejtette, hogy Faymann egyre gyengülő pozícióját 180 fokos menekültügyi fordulattal próbálja majd megmenteni. A merkeli útról az orbánira váltás azonban nem jött össze. Bukás lett a vége.
