Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973-as számú határozata – amely az Arab Liga előzetes beleegyezése nyomán született – felhatalmazást adott a líbiai repüléstilalmi zóna kialakítására és érvényesítésére, valamint a Kadhafi-erőinek támadásaitól szenvedő polgári lakosság védelmére. Az akciót ad hoc koalíció indította el, élen a franciákkal, de amerikai irányítás alatt és brit részvétellel. Ám az Egyesült Államok mihamarabb át akarja adni a feladatot, de a kérdés az, kinek. A NATO átvenné, de az agilis francia diplomácia nem szívesen olvadna bele egy észak-atlanti akcióba, míg a britek nem hajlandók francia parancsnokság alatt katonai tevékenységet folytatni. A törökök előbb ellenezték a szövetség részvételét, majd fokozatosan puhult az álláspontjuk, ahogy érzékelték befolyásuk csökkenését. De úgy tudjuk, a szerdai egyezkedések szerdán nagyrészt arra irányultak, hogy Ankarát meggyőzzék. Az olaszok, akik rendelkezésre bocsátották támaszpontjaikat a NATO-ban látják a megoldást.

A több napon át tartó diplomáciai alkudozások nyomán kedden abban azért sikerült megegyezni, hogy a fegyverembargó ellenőrzését a NATO átveszi, s a törökök már be is jelentették, milyen hajókat küldenek az erre a célra létrehozandó erőkbe. S körvonalazódni kezdett a megegyezés a légtérzár ellenőrzéséről is, miután Barack Obama amerikai és Nicolas Sarkozy francia elnök telefonon beszélt egymással: a NATO mindenképpen támogatná a hadműveleteket, de az ad hoc szövetség tagjai, ideértve néhány arab országot, külön politikai egyeztető szervet hoznának létre, vagyis a döntéseket nem a NATO hozná. Ez igen kényes kérdés azonban több NATO tagállam számára.

Közben Alain Juppé francia külügyminiszter bejelentette, hogy a koalícióban résztvevő országok diplomáciai tárcavezetői kedden Londonban találkoznak. Nyilván azért ott, hogy kedvezzenek az effajta megoldástól ódzkodó briteknek. A NATO-ban szerdán tehát olyan megállapodáson dolgoztak, amely megfelelne azon tagországoknak, amelyek a NATO kizárólagos szerepvállalása mellett törnek lándzsát, s azoknak is, amelyek a politikai döntést külön körben hoznák meg.

Kedvező döntés esetén a NATO-nak két-három napra szüksége lenne, hogy az amerikaiaktól átvegye a hadműveleti feladatokat. A jelek arra utalnak, hogy a következő napokban a koalíciós erők befejezhetik azon akciókat, amelyek még szerdán is indultak Kadhafi szárazföldi erői ellen a polgári lakosság védelmében. Ez hozzájárulna ahhoz, hogy a NATO-nak valóban csak a légtérzárat kelljen ellenőriznie.

Az Európai Unió állam- és kormányfői csütörtökön találkoznak Brüsszelben, s az egyik vitatéma bizonnyal Líbia lesz, de minthogy a NATO-ügyekről ebben a körben nem kell tárgyalni, ezért értesüléseink szerint igyekezni fognak egységes véleménnyel megjelenni, s a háttérbe szorítani a német-francia ellentétet. Berlin ugyanis tartózkodott a Biztonsági Tanácsban, s később bírálta az akciókat. Ám az unió márciusban több nyilatkozatot is elfogadott arról, hogy Kadhafinak mennie kell, szankciókat vezetett be, s értésre adta, hogy támogatná a demokratikus átalakulást. Ebben viszont egyetértés van. A magyar elnökség kezdeményezésére szerdán az unió további személyekre és vállalatokra terjesztette ki a szankciókat, befagyasztják a líbiai olajcégek európai számláit is.