James Appathurai NATO-szóvivő szerdán délutánmegerősítette a diplomáciai körökből délelőtt kiszivárogtatott híreket, miszerint az atlanti szövetséges országok csütörtöki külügyminiszteri találkozójukon áldásukat adják az orosz viszony helyreállítására. Pontosabban: ismét miniszteri szinten üzemelhet a NATO-Oroszország Tanács, amelynek munkáját az augusztusi grúziai háborúra adott válaszul függesztették fel, majd néhány hónap elteltével fokozatosan indították újra. Mindez persze nem jelenti azt - hangsúlyozta a szóvivő -, hogy a NATO véleménye változott volna a kaukázusi konfliktusról. Az atlanti szövetségesek továbbra is úgy vélik, hogy Moszkva aránytalan választ adott, továbbra is kitartanak Grúzia területi egységének sérthetetlensége mellett, és aggódnak az orosz katonai bázisok tervezett építése, bővítése ellen Abházában és Dél-Oszétiában.

Hogy a döntés érik, azt már február közepén egy amerikai kormányhivatalnok jelezte. Mint megírtuk, azt mondta, hogy az amerikai-orosz viszony az újraindítás állapotában van, mindkét fél a rendszeres konzultációkra helyezné a hangsúlyt, mert sok nemzetközi kérdésben kellene egyeztetni: a stratégiai fegyverektől a terrorizmusig. A párbeszédnek pedig az egyik legjobb terepe a NATO-Oroszország Tanács lenne.

Nehezen tudják megkerülni a külügyminiszterek, hogy ki ne faggassák az amerikai diplomácia új vezetőjét, Hillary Clintont arról a levélváltásról, amely az utóbbi napokban nagy érdeklődést keltett. Medvegyev orosz államfő még Obama elnökké választása után írt Washingtonba, ahol - az említett hivatalnok szerint - annak tartalmát pozitívan értékelték, hiszen Moszkva is számos nemzetközi konfliktust és kihívást említett. A válaszban szó esett az Európába telepítendő amerikai rakétavédelmi rendszerről, amely Irán ellen irányul, s az Egyesült Államok érzékeltette az orosz vezetéssel, ha a teheráni veszély elmúlna, akkor rakétákra sem lenne szükség. Az új kormány egyébként sem kötelezte el magát egyértelműen a telepítés mellett. Ezt értelmezte úgy sok elemző, hogy Obama alkut ajánlott. Ám miközben amerikai részről Brüsszelben is kiszivárogtatták, hogy üdvözölnék, ha Moszkva jobban bedobná magát Irán elszigetelésébe, atomprogramjának korlátozásába, Washingtonban úgy vélik, Oroszország nem tud kellő nyomást gyakorolni Teheránra.

A közel-keleti körútról Brüsszelbe érkező Clinton külügyminiszter is érzékeltette, nyitna Irán felé, ha az hajlandó volna fogadni a jelzéseket. Elképzelhető, hogy az Egyesült Államok kivárja az iráni elnökválasztást, s csak utána dönt a diplomáciai lépésekről.

Iránnak is szerepe lehetne ugyanis az afgán rendezésben, annak regionalizálásában, még ha nem is túl nagy. Mert a legsürgetőbb ügy egyelőre Afganisztán, amely a csütörtöki NATO értekezletet is uralja majd. A kérdés az, hogyan lehetne biztosítani a katonai erő látványos növelésével az augusztus huszadikára kitűzött választásokat, ám egyben módosítani a stratégiát, a nemzetépítés helyett a helyzet normalizálását célul meghatározni, s a kiképzési program révén mindinkább átadni az ellenőrzést az afgán hadseregnek. Clinton vélhetően beszámol arról, hol tart az amerikai gondolkodás Afganisztán és a tőle etekintetben elválaszthatatlan Pakisztán megítélésében. Ezt nyomatékosítja majd, hogy a jövő hét elején Biden amerikai alelnök is tárgyal a NATO központjában.