Új korszak kezdődött, s az elmúlt öt évben kormányzó koalíció, a liberális-konzervatív Fine ­Gael és a Munkáspárt (Labour) koalíciója talpra állította a jócskán megroggyant „kelta tigrist”. – Mi a stabilitást képviseljük, nem a káoszt. Kockázatos lenne változással kísérletezni, ugyan miért rombolnánk le, amit eddig felépítettünk – hangoztatja a február 26-án esedékes parlamenti választásokra készülve a Fine Gaelt irányító miniszterelnök, Enda ­Kenny.

Miért kísérletezni mással? Enda Kenny ír kormányfő kampányol Clodagh Kilcoyne / Reuters

A karizmatikus 64 éves politikus igyekezett nagyon modernnek tűnni, amikor február elején a Twitter közösségi oldalon jelentette be a dublini parlament feloszlatását és az ír függetlenség kikiáltása (1921) óta legrövidebb választási kampány kezdetét. Kenny valóban tisztes munkát végzett: öt év alatt kihúzta a slamasztikából a gazdaságot. Egyensúlyba hozta a költségvetést, az átalakításoknak köszönhetően Írország – a mesésnek számító közel hatszázalékos GDP-növekedéssel – a legnagyobb gazdasági fejlődést mondhatja magának az Európai Unióban. A munkanélküliség ugyan meghaladja a kilenc százalékot, de a kormánynak 135 ezer új munkahelyet sikerült teremtenie a 4,9 millió lakosú szigetországban.

A korábbinál kisebb, 158 fős parlamentbe valószínűleg változatlanul a Fine Gael küldi a legtöbb képviselőt. Megeshet, hogy brit torykhoz hasonló bravúrt érnek el, a ­David Cameron vezette konzervatívok – rácáfolva a felmérésekre – tavaly májusban abszolút győzelmet arattak és egyedül alakíthattak kormányt.

A február eleji felmérések szerint a választók 63 százaléka szeretne változást, ugyanakkor mindössze 12 százalékuk támogatja, hogy az ellenzéki Fianna Fail a Sinn Féin­nel együtt kormányozzon. A Sinn ­Féin lényegében újbaloldali nézeket képvisel. Jelentősen megadóztatná a tőkejövedelmeket, nagyobb állami szerepvállalást sürgetnek a gazdaságban, jelentősen fejlesztenék a közegészségügyet.