Abe Sinzo kormányfő húzása bejött: a 18-19 éves első szavazók több mint negyven százaléka a 2012 decembere óta hatalmon lévő miniszterelnök Liberális Demokrata Pártjára (LDP) adta a voksát. – A 18-19 évesek sokkal konzervatívabbak, mint a korábbi generációk voltak. Ráadásul Abe kormányzása alatt nőttek bele a politikába. Nekik az LDP és annak elnöke a stabilitást is jelenti. Ráadásul kedvelik a miniszterelnök stílusát. Lazának, jó fejnek tartják, hogy teflonként pergeti le magáról a kritikát – mondta a Japan Timesnak Nisida Rijoszuke politológus, egyetemi oktató.

Az LDP és koalíciós partnere, a Komeito a törvényhozás alsóháza után a felsőházban is kétharmados többséghez jutott. Ilyen felhatalmazással a 61 éves politikus nekifuthat az alkotmánymódosításnak. Ennek lényege, hogy megváltoztatnák az alaptörvény 9. paragrafusát. Az Egyesült Államok által „szövegezett”, az elmúlt hetven évben sosem módosított alaptörvény Japánt pacifista államként határozta meg. Amely nem alkalmaz erőszakot nemzetközi konfliktusok megoldásához, és lemond a saját hadseregről is. A császárság azonban már most is korszerű eszközökkel felszerelt, közel 250 ezer fős önvédelmi erővel rendelkezik, amelynek egy kisebb egységét 2004-ben – amerikai kérésre – Irakba küldték.

Fiatalok kampányolnak az LDP mellett Toru Hanai / Reuters

Abe széles körű társadalmi vitát ígért az esetleges alkotmánymódosításról, amit mindenképpen népszavazással kellene jóváhagyni. A buddhista és pacifista koalíciós partner, a Komeito a kérdést nem tartja időszerűnek. A fiatalabb választói réteg, főleg a 20–30 éves korosztály jelentős része azonban változást akar. Számukra az Egyesült Államokkal továbbfejlesztett katonai szövetség életbiztosítást jelent az egyre nagyobb katonai aktivitást mutató Kínával szemben. A pacifizmus megítélése generációs szakadékot is jelez: több szépkorú LDP-szimpatizáns nyilatkozott úgy, hogy inkább a kommunistákra voksolt, mint a legnagyobb kormánypártra.

A felsőházi választási kampányban a miniszterelnök kerülte a pacifizmussal való szakítás témáját. Inkább a nevét viselő gazdaságpolitika, a 2013-ban indított Abenomics sikerét igyekezett kidomborítani. Az olcsó pénz és hitelek, a növekedést célzó reformok azonban sokak szerint nem hozták meg a régóta várt fellendülést, inkább elfedik, mint gyógyítják a problémákat. A lanyha hazai fogyasztás miatt a kabinet elhalasztotta az áfaemelést is.

A fiatalok azonban felettébb elégedettek az Abenomicsszal. Az érettségizettek és a friss diplomások körében 97 százalékos az elhelyezkedési mutató, száz munkakeresőre 136 állásajánlat jut. A gyenge GDP-mutató fényében mindez abszurdnak tűnik, mégis igaz. S Abe a kampányban minden alkalommal be is dobta ezt a ziccert. Amire – ahogy az egész Abe-jelenségre – az ellenzéknek nincs sem alternatívája, sem válasza.