Nagy lépést tettek a nagykoalíció felé a német szociáldemokraták (SPD) és a kereszténydemokraták (CDU). A Spiegel Online már kész tényként közölte, hogy a minisztériumok elosztásánál is sikerült megegyezni, immár egyértelmű, hogy Sigmar Gabriel SPD-elnök alkancellár lesz Angela Merkel kormányában, csak azt nem tudni még, hogy melyik tárca élén. A szociáldemokraták korábban jelezték, hogy nem ragaszkodnak feltétlenül a külügyminiszteri poszthoz, lévén a külügyeket amúgy is a kancellária irányítja, ennél sokkal jobban jönne nekik a pénzügyi vagy munkaügyi tárca. (Konrad Adenauer kormánya óta nem volt példa arra, hogy a kereszténydemokraták irányították volna a külügyeket).

Most csomagban tárgyalnak, a külügy- és a védelmi minisztérium, illetve a belügy- és az igazságügyi minisztérium közül kellene a pártoknak választaniuk. A hétvégén sikerült megegyezni az energiapolitikáról is, amiben korábban volt némi nézetkülönbség: Merkel szombati podcast-üzenetében arról beszélt, hogy a megújuló energiaforrásokra épülő energiapolitika lesz a következő kormány egyik legfontosabb feladata, ugyanakkor igyekeznek a költségeket csökkenteni, például felülvizsgálnák, hogy a szélerőművek mekkora állami támogatást kaphatnak. A német választó egyébként eddig azt érzékelte az energiapolitikai fordulatból, hogy a rezsiköltségek megindultak felfelé.

Nincs viszont közeledés az adópolitika terén, a CDU köti az ebet a karóhoz, mondván, a választási kampányban azt ígérték, hogy semmilyen adóemelés nem lesz, míg a szocdemek a magas jövedelműeket jobban megsarcolnák. Ám a pragmatikus Gabriel szerint ez nem áthidalhatatlan ellentét, a szocdemek más területeken kaphatnak „ellentételezést”, például a minimálbér bevezetésével, amitől viszont ők nem tágítanak. A koalíciós programot ugyanis úgy kell összeállítani, hogy azt az SPD-tagság megszavazza, különben feleslegesen egyeztetnek heteken keresztül.

Gabriel azonban nem zöldfülű, van már kormányzati tapasztalata Merkellel is, a 2005 és 2009 közti nagykoalícióban környezetvédelmi miniszter volt, és lényegében a zöldek álláspontját, az atomenergiából való kilépést képviselte. Korábban (Gerhard Schröder kancellárrá választása után) Alsó-Szászország miniszterelnöke volt, de 2003-ban súlyos vereséget szenvedett a tartományi választáson. Ezután két évig a szocdemek popkultúráért felelős posztját látta el, amiért a sajtó azóta is előszeretettel Siggi Pop néven emlegeti. A végzettségét tekintve gimnáziumi tanár Gabriel már gimnazista korában belépett a szociáldemokrata pártba, ahol a kezdetben a marxista vonalat erősítette, ahonnan aztán fokozatosan sorolt át a pragmatikusok táborába. Egyetlen területen nem tűri a viccet: a súlyával kapcsolatban, igaz, így legalább igazán nehézsúlyú versenyzőként emlegetik.