A Kossuth-díjas író az interjúban elmondta többek között, hogy határozott elképzelése volt a könyv struktúrájáról és az egyes szereplőkről, amikor elkezdte írni a regényt. A Párhuzamos történetek keletkezésének körülményeiről elmondta azt is, hogy 1985-ben kezdett hozzá, abban az évben, amikor az Emlékiratok könyvét befejezte. „Szabaddá akartam tenni magam minden kötöttségtől" - fogalmazott.

Elmondta: amikor 1993-ban szívinfarktuson esett át, már hét éve dolgozott a regényen, és jelentős mennyiségű kézirata gyűlt össze addig. Magáról az infarktusról és a klinikai halál állapotáról azt mondta, az élmény „megerősítette" őt. Kitért arra is, hogy betegsége után átszerkesztette a könyvet. A lap kérdésére válaszolva úgy vélekedett, hogy ezzel az átalakítással a hagyományos polgári regény formáját nem hagyta el. Az egyes fejezetek cselekménye a polgári regényre jellemző módon íródott, a regényben található hosszú lélegzetű elbeszélések „a XIX. századhoz tartoznak" - fejtette ki. Hozzátette: az ábrázolás formája azonban „valószínűleg nem felel meg a polgári regényről alkotott elképzelésnek".

Nádas Péter az újságírónak arra a kérdésére, hogy szerinte hogyan rendeződik a Brüsszel és Budapest közötti konfliktus, azt felelte, nem biztos benne, hogy konfliktusról van szó. Az Európai Néppárt „szorosan Orbán miniszterelnök mögé állt" - mondta. Mint fogalmazott, sokkal inkább úgy tűnik a számára, hogy a kormányfő "nagyon sikeresen exportálta Brüsszelbe a magyar politikai élet egy problémáját". Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökről „hallgattak" Brüsszelben, mert Olaszország nagy ipari ország - tette hozzá az író.

A Magyarországon 2005-ben kiadott Párhuzamos történetek Christina Viragh fordításában, a német Rowohlt kiadónál jelent meg német nyelven.