A konszolidált nyugati társadalmak számára önmagában nem jelent drámát, ha a pártspektrum szélein jobboldali szervezetek  jelennek meg – írja esszéjében Krisztina Koenen a német konzervatív  újság véleményoldalán. Radikális nacionalista nézetek – amelyek gyakran valós problémákon alapulnak – mindenütt vannak, és mindaddig, amíg a politikai elit képes arra, hogy megértse a tényleges problémákat, elutasítsa az idegenellenes vagy az emberi méltóságot megalázó nézeteket, azok nem jelentenek veszélyt a demokráciára.

Morvai Krisztina az EP-válsztás éjszakáján

A Jobbik esetében azonban más a helyzet. „A  Jobbik ugyanis nem egyszerűen jobboldali radikális, hanem egy nemzetiszocialista  párt, amely az állam destabilizálását, hatalmi  monopóliumának szétzilálását és olyan népcsoportok kirekesztését  tűzte ki célul, amelyek a magyarok jó 10 százalékát teszik ki” – fogalmazott Koenen.

A Jobbik sikere nem az égből pottyant, és nem az elnyomorodás  következménye, amint azt nyugati kommentárok szinte egyhangúan  állítják – hangoztatta a cikkíró. Az okok sokkal inkább egy eltorzult és gyenge elitben, továbbá azokban a történelmi hátterű eszmeáramlatokban keresendők, amelyek Kelet-Európában hozzátartoznak  az általános gondolkodásmódhoz. Ily módon azok a tanulságok, amelyek a magyarországi fejleményekből levonhatók, az egész régióra érvényesek.

A kommunista rendszer összeomlása, illetve a rendszerváltás után  Magyarország korábban soha nem tapasztalt ütemben nyílt meg a  világgazdaság előtt, és a globalizáció szó szerint lerohanta az  országot. Az az ország, amely a kommunizmus alatt teljes  elszigeteltségben volt, a rendszerváltás után egy csapásra szembetalálta magát a modern világ csodálatos és veszélyes befolyásaival. Mindehhez sokan – sőt talán a legtöbben – nem voltak  elég érettek – hangoztatta a cikkíró, aki szerint ez áll a Jobbik  választási jelszava, a „Magyarország a magyaroké!” (Ungarn den Ungarn) mögött.

Azaz  el kell vetni mindazt, ami érthetetlen, bonyolult, globális, zsidó  és amerikai, és vissza kell térni az egyszerű, igaz, de minden  másnál felsőbbrendű magyar értékekhez, mint haza, nemzet, Isten és  család. Ilyen körülmények között pedig nem hiányozhat a Trianonnal elvesztett magyar területek visszakövetelése sem – tette  hozzá a cikkíró.

Koenen szerint a Jobbik aligha találhatott volna olyan termékeny  talajt a maga eszméi számára, ha az EP-választások másik győztese, a  jobboldali Fidesz 2006 óta „nem teremtette volna meg a nemzeti  kirekesztés általános légkörét”. Az ellenfeleket, azaz a  szocialistákat és a liberális SZDSZ-t nem más politikai nézetek  képviselőiként, hanem „árulóként, hazátlan jöttmentként és a  magyarság ellenségeként” kezelte. – Most pedig – tekintettel a  legkésőbb jövő tavasszal várható nagy választási győzelmének  kilátásaira – ellenfeleit a Fidesz nem leváltással, hanem örök  időkre szóló megsemmisítéssel fenyegeti – hangoztatta a cikkíró,  aki szerint „csak a Fidesz és különösen annak elnöke, Orbán Viktor  által vált lehetővé, hogy az alig leplezett rasszizmus és az  antiszemitizmus szalonképessé vált a politikai és a köznyelvben”.

A cikkíró emlékeztetett: amikor két évvel ezelőtt a Jobbik hozzálátott a Magyar Gárda megszervezéséhez, nem csupán rasszista és antiszemita környezetre talált, hanem a maga javára tudta kihasználni a nagyon is létező problémákat is. Ennek kapcsán említette a gazdasági gondokat, a munkanélküliség és a bűnözés  növekedését, majd úgy vélekedett: az elbizonytalanodás általános érzése kedvez a totalitárius és tekintélyelvű megoldásokat  sürgetőknek. Nő az erős kéz iránti vágy, és egyes politikai  főszereplők csak arra várnak, hogy ennek a vágynak eleget tegyenek – fogalmaz Koenen, aki szerint „olyan kétharmados többséggel,  amilyennel az európai parlamenti választások nyomán a Fidesz és a  Jobbik rendelkezne, lehetővé válna az alkotmány megváltoztatása egy tekintélyelvű elnöki rendszer irányába”.