Navracsics Tibor sorsa jól jelképezi az új brüsszeli bizottság megalakulását. A tapasztalt és dörzsölt Jean-Claude Juncker az utolsó pillanatig sakkozott, amíg sok-sok szempontot figyelembe véve szétosztotta a tárcákat a biztosjelöltek között. A rengeteget bírált Orbán-kormány emberének odaadta az egyik legsúlytalanabb területet, de a magyar politikus így is megbukott az európai parlamenti meghallgatáson: az illetékes szakbizottság alkalmatlannak találta a neki szánt kulturális, oktatási és EU-állampolgársági ügyek felügyeletére.

Az új Európai Bizottság Marc Dossmann / MTV/Európai Parlament

A volt luxemburgi miniszterelnöknek még egy bukást kellett „menedzselnie” , hiszen Alenka Bratusek szlovén jelölt kínosan felkészületlennek bizonyult a meghallgatáson. Bár a dupla kudarc miatt szinte lehetetlennek tűnt, hogy az új Európai Bizottság az eredeti terveknek megfelelően november elsején hivatalba lépjen, Junckernek végül ezt is sikerült megoldania. (A hónap első napja ezúttal szombatra esett, az igazi munka tehát hétfőn kezdődik.) Navracsicstól elvette az európai értékekhez leginkább kötődő uniós polgárságot, sőt, sikerült azt a benyomást keltenie, hogy helyette odaadja neki a sportügyeket, miközben a sport mindig is a tárca része volt, legfeljebb senki sem nevesítette.

A ljubljanai kormány pedig a politikában zöldfülű Violeta Bulcot küldte új jelöltként, ezért neki nem az eredetileg Szlovéniának kiszemelt alelnöki posztot adta, hanem megtette őt „sima” (közlekedési) EU-biztosnak. Orbán Viktorhoz kevésbé kötődő biztossal akár fontos területet is kaphatott volna Magyarország, hiszen a kelet-közép-európai tagállamokat látványosan előnyös helyzetbe hozta Jean-Claude Juncker.

A hét bizottsági alelnökből négy kelet-európai (szlovák, bolgár, lett, észt), és a keleti országok többsége egyébként is érdemi tárcákhoz jutott. A luxemburgi politikus betartotta az ígéretét, és a női biztosokat kiemelt portfóliókkal jutalmazta (költségvetés, regionális politika, belső piac, versenyjog, kereskedelem). Noha a mostani testületben ugyanúgy kilenc nő van,mint az előző, Barroso-féle csapatban, ezt Juncker nevetségesen kevésnek nevezte.

Komoly politikai tapasztalatot felmutatni nemcsak a bizottsági elnök tud, hanem az unió ügyeit vele együtt irányító kollégák is.Mindannyian egykori kormányfők, miniszterek, EU-biztosok vagy EP-képviselők; egyedül a szlovén Bulc számít újoncnak a politikában. A másik véglet maga Juncker, aki közel húsz éven át szolgált Luxemburg miniszterelnökeként, és az egyik legprofibb európai politikus hírében áll. Bírálói szürkének és unalmasnak tartják, s az uniós kormányfők valószínűleg sosem választották volna az Európai Bizottság elnökévé, az Európai Parlament azonban ügyesen kicselezte a kormányfőket.

Az EP-frakciók úgynevezett csúcsjelölteket választottak – az Európai Néppárt Junckert, a szocialisták a német Martin Shulzot –, és mire a tagállamok észbe kaptak, a csúcsjelölti rendszer a „fejükre nőtt”. Az EP-választásokon legtöbb szavazatot szerző néppárti frakció pártfogoltjára nem lehetett nemet mondani. A dörzsöltségre a jövőben is nagy szüksége lesz Junckernek, akire emberpróbáló feladatok várnak.

Költségvetési fegyelemre kell bírnia a válságban meggyengült dél-európai tagállamokat, valamint sikerre vinnie az EU és az USA közötti szabad kereskedelmi tárgyalásokat. Szintén az új bizottságra vár annak a mechanizmusnak a véglegesítése, majd működtetése, amellyel az eddiginél korábban és hatékonyabban közbe tud avatkozni, ha egy tagország súlyosan megsérti a jogállamiságot. Ebben a munkában már Navracsics Tibornak is részt kell vennie.