Műemléket vegyenek!
Közöttük műemléki védettséget élvező ingatlanokat, amelyekben eddig minisztériumok, közhivatalok, katonai vagy rendőrségi intézmények működtek.
A Vincenzo Grilli gazdasági miniszter nevéhez fűződő tervben 350 eladásra kínált, nagy értékű ingatlan szerepel, amelyből 15-20 milliárd eurónyi, a GDP egy százalékának megfelelő bevételt várnak. Több év alatt persze. A projekt, ha sikerül nyélbe ütni, jövőre maximum 4-5 milliárdot hozhat a konyhára. Ez ugyan csepp az 1966 milliárd eurós adósságtengerben, de a mai válságos időkben a kicsit is becsülni kell. Annál inkább, mivel a jobbára a nemzetközi piac számára felkínált ingatlaneladás csak az egyik pillére a tervnek. Piacra dobnák ezen kívül az egyes önkormányzatok kezében lévő tulajdonrészeket, az energiaszolgáltató cégek közösségi részvényeit, s megkezdenék az önkormányzatok tulajdonában lévő, jobbára veszteséges vállalatok privatizálását is.
A legtöbbet azonban az eladásra kínált, történelmi paloták áruba bocsátásától vár a kormány. Nem véletlenül, hiszen olyan épületek szerepelnek az átadólistán, mint a Lazio tartományban lévő, XIII. századi, a pápa számára épült Orsini-kastély, amely a nyolcvanas évekig börtönül szolgált, de azóta üresen áll. Vevőre vár Velencében az Emo Diedo palota (ára 19 millió euró), vagy a milánói divatnegyed kellős közepén találató Bolis Gualdo palota (potom 31 millióért). Félő, adják azt még lejjebb is. Mint például a bolognai egykori karmelita kolostort, amelynek két évvel ezelőtti kikiáltási ára 13 millió euró volt, s ma már 10 millió alatti összegért szabadulnának tőle. Nem csoda, hiszen a válság az olasz ingatlanpiacot tette tönkre elsőként, amely gyakorlatilag összeomlott. Ma mindenki eladna és senki sem vásárol.
Éppen ez a gyenge pontja Vincenzo Grilli adósságcsökkentő programjának. Hiszen Olaszország nem először próbálkozik piacra dobni használaton kívüli középületeit. A néhány évvel ezelőtti nagy nekiveselkedés 860 millió eurót hozott a konyhára 140 ingatlan eladása révén. Csakhogy akkor is 394 palotát kínáltak eladásra, s 3,5 milliárdos bevételre számítottak. A negyede sem csorgott be a kasszába.
A mostani terv minden korábbinál komolyabbnak tűnik – fejtegette a Corriere del Venetónak nyilatkozva Giorgio Dal Negro, a Veneto tartománybeli Negrar polgármestere. – Ezúttal ugyanis a takarékpénztárak pénzügyi támogatása révén létrejön egy befektetési alap, amely kezébe veszi az egész ügyet. Ez az alap kínálja eladásra az épületeket, keresi meg a vevőt, bonyolítja a formaságokat, s a vételárból leveszi a maga ráfordítását. A többi azonban a tulajdonosé marad, s ha az egy önkormányzat, a pénz egy részét adósságainak törlesztésére fordíthatja. Konkrétabban: a befolyt összeg egynegyedét az önkormányzat autonóm módon felhasználhatja, háromnegyedét pedig vissza kell csorgatnia az erre a célra létrehozott ingatlanalapba. Így a takarékpénztárak is biztosítva vannak, hogy az általuk folyósított hitel nem úszik el. Ha az ingatlan nem talál vevőre, az eladó önkormányzat még akkor sem dobta ki az ablakon az ügyletre szánt pénzt, hiszen a költségeket az ingatlanalap állja.
Negrar polgármestere ezúttal bizakodó. Reméli, hogy nem járnak úgy, mint pár évvel ezelőtt, amikor az állam 13 ezer ingatlant készült átadni az önkormányzatoknak, majd az ügylet elhalt a bürokrácia útvesztőiben. Az épületek meg máig üresen állnak, kiszolgáltatva az enyészetnek.
