Putyin azt vallja, hogy a gazdasági együttműködés határa a csillagos ég: az idei 83 milliárd dolláros áruforgalom – reményei szerint – 2020-ra kétszázmilliárd dollárra nő. Az út előtt a Zsenmin Zsipao kínai pártlapban publikált cikke szerint addigra a gyarapodó összeget nem is amerikai valutában fejezik majd ki: a terv az, hogy a két ország az egymás közötti elszámolásban mielőbb áttér a rubelre és a jüanra, „megvédve magukat a különböző valutakockázatoktól”.

Russian President Vladimir Putin (L) attends a signing ceremony with China's President Hu Jintao (R) at the Great Hall of the People in Beijing June 5, 2012. Putin and his Chinese counterpart Hu urged the international community on Wednesday to support U.N. envoy Kofi Annan's plan on Syria, state television reported. REUTERS/Mark Ralston/Pool (CHINA - Tags: POLITICS)

Putyin kínai kollégája is hasonló optimizmussal nyilatkozott a két ország együttműködéséről: Hu Jintao közölte, hogy ez nemcsak az egymást kiegészítő orosz és kínai gazdaság területén, de katonai-védelmi vonatkozásban is szorosabbá tehető. A találkozó hangsúlyozottan a többpólusú világrend jegyében telt. A kínai elnök szerint a két országnak össze kell hangolnia politikáját az ENSZ-ben, de a G-20-ban, a BRICS-ben (a Brazíliát, Dél-Afrikát, Indiát, Kínát és Oroszországot tömörítő klubban) és természetesen a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO) is, amelynek konferenciája a kétoldalú találkozó után kezdődött Pekingben.

Az Oroszország és Kína mellett Kazahsztánt, Üzbegisztánt, Tadizskisztánt, Kirgizisztánt, valamint megfigyelő tagokként Indiát, Pakisztánt és Iránt is magába foglaló szervezetet illetően Putyin is ambiciózus kijelentéseket tett. Utalt az amerikai hegemónia visszaszorításnak fontosságára: – Az SCO alá tartozó térségben kontraproduktívnak tartjuk harmadik ország egyoldalú beavatkozását – jelentette ki az orosz vezető, ezzel nemcsak Irán, de Afganisztán vonatkozásában is üzenve Washingtonnak. Putyin megemlítette, hogy az afgán elnökkel, Hamid Karzaival folytatott tárgyalások után „a sokat szenvedett” Afganisztán is a szervezet megfigyelő tagjává válhat. (A tizenöt éve létrejött szövetség nem katonai szervezet, de céljai között a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni harc összehangolása is kiemelten szerepel.)

A találkozón megvitatták Szíria kérdését is, amelyben a felek teljes összhangban vannak. Mindketten ellenzik az ENSZ BT-ben, hogy a testület olyan, szankciókat is kilátásba helyező határozatot fogadjon el az egy éve polgárháborús helyzetben lévő arab ország vonatkozásában, amely külső katonai beavatkozásra adhatna jogalapot, azaz Bassár el-Aszad rezsimjének megdöntésére. – Példátlanul magas szintre emeltük az együttműködést – jelentette ki Putyin. Megjegyezte, hogy a csendes-óceáni és ázsiai térségben a biztonság fenntartása érdekében is szorosabbá teszik kapcsolataikat.

Az együttműködés erősítése lényegében Oroszország előremenekülését jelenti. Moszkvában valójában aggodalmat kelt, hogy az egykor kisebb testvér gazdasági óriássá nőtt. Oroszország távol-keleti része mindinkább Peking gazdasági vonzásába kerül, ráadásul a demográfiai folyamat is nyomasztó: az Amúr-folyó orosz oldalán alig hét, a kínai oldalon 140 millió ember él.

Láthatóan Kína diktál az orosz olajexportban is: tavaly az állami Rosznyefty és a Transznyefty fenyegetőzött perrel, miután Peking a megkötött szerződés ellenére hétszázalékos engedményt kért a Kelet-Szibéria–Csendes-óceán (VSZTO) – mellesleg kínai hitelből épített – orosz vezetéken érkező kőolajra. Végül februárban egyeztek meg, csökkentve az olaj árát. Moszkva számára érzékeny vitás pont az is, hogy mind ez idáig várat magára a Kínába irányuló orosz gázexport – évente 68 milliárd köbméterre tervezett – megindulása is. Peking továbbra is legalább 25 százalékkal (ezer köbméterenként mintegy 100 dollárral) kevesebbet fizetne az orosz gázért, mint azt az oroszok szeretnék. Így egyelőre az EU – főként az unió keleti tagjai és Németország – marad a Gazprom legfontosabb vásárlója.