A tavaly júniusban tartott belgiumi választásokat a holland nyelvű flamand régióban a Flandria önállóságát célul kitűző, Bart de Wever vezette, N-VA rövidítésű nacionalista párt, a franciaajkú Vallóniában az Elio Di Rupo vezette vallon szocialista párt nyerte meg.

Azóta II. Albert egymást követően számos politikust bízott meg - mindeddig sikertelenül - azzal, hogy az államreform kérdésében a szövetségi kormányprogram összeállításához minimálisan szükséges egyetértésre rávegye a különböző pártokat. Di Rupo már másodszor próbálkozik ezzel. Az ő némasága alatt szakértői egyeztetések folynak.

Belgium világcsúcstartó, ami a kormányválságok hosszát illeti: az ország élén már 351 napja nincs kabinet. (Mögötte messze lemaradva Irak a második kétszáznegyvenegynéhány nappal.)

A feladat nehézségét az adja, hogy a fejlettebb, jómódúbb északi országrészben élő flamandok egyre kevésbé hajlandóak támogatni az elmaradottabb, déli Vallóniát. A flamandok körében erősödik ugyan azon pártok népszerűsége, amelyek végső soron szét akarják feszíteni a belga szövetségi állam kereteit, ám a lakosság többsége jelenleg még Flandriában sem áll egyértelműen az ország kettéválasztásának pártján.