Az elképzelés értelmében a tartalmakra – beleértve könyveket, hang- és videofelvételeket –globális licencdíjat számítanának fel. A világháló használóinak évi 300 rubelt, vagyis mintegy 1200 forintot kellene fizetniük a szolgáltatójuknak, az pedig a pénz egy részét továbbítaná a jogtulajdonosoknak.

A szerzői illeték ötletét még tavaly októberben vetette fel a Jogtulajdonosok Oroszországi Szövetsége (RSZP), amelynek élén a Vlagyimir Putyin államfő feltétel nélküli hívének tartott Oscar-díjas rendező, Nyikita Mihalkov áll. Egy hónappal később Igor Suvalov első miniszterelnök-helyettes megbízta az érintett minisztériumokat – a távközlési, a kulturális, a gazdaságfejlesztési, a pénzügyi és az igazságügyi tárcát –, hogy véleményezzék a globális licencdíj tervét.

A távközlési minisztérium ellenzi az elképzelést, mondván, az „veszélyes az ágazatra nézve és ellentmond Oroszország érdekeinek". Elutasító álláspontot képvisel a gazdaságfejlesztési minisztérium, az elnöki adminisztráció ellenőrzési főosztálya, a versenyhivatal, valamint egy sor szakmai szervezet is – írja a Newsru.com moszkvai internetes hírportál, amely beszámolójában emlékeztet arra, hogy nemrég Magyarországon is kísérleteztek internetadóval, de az elbukott a tömeges tiltakozáson.

Az orosz kezdeményezés egy sor kérdést vet fel – mondják a szakértők. Nem tudni például, hogy pontosan kihez kerülne az így összegyűjtött pénz, amely az RSZP korábbi – igaz, valószínűleg még magasabb rubelárfolyamon elvégzett – számításai szerint akár évi 860 millió dollár is lehet. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az intézkedés is az internetdíjak növekedését okozná, hiszen – mint arra a Rosszijszkaja Gazeta moszkvai napilap rámutatott – a szolgáltatóknak olyan berendezéseket kellene beszerezniük, amelyekkel mérni lehet, ki milyen zenét hallgat, milyen filmet néz a neten. Ez pedig dollárszázmilliókba kerülhet.

A jogszabály a tervek szerint a harmadik negyedévben lépne életbe. Tervezetét most nyilvános vitára bocsátották, és kiderül belőle, hogy azért kedvezményeket is adna. Erre bizonyos társadalmi csoportok, például a diákok, nyugdíjasok és fogyatékkal élők, valamint az oktatási és egészségügyi intézmények lennének jogosultak.