Bár a választást csak vasárnap rendezik, valóban minden oka megvan az örömre: a legfrissebb közvéleménykutatások szerint a Mozgalom a Szocializmusért (MAS) jelöltje a voksok 59 százalékát nyerheti el, míg tőle jobbra álló „riválisai” több mint negyven százalékkal lemaradva kullognak mögötte.

Ilyen prognózis mellett Morales még vitára sem pazarolja az idejét. Mint azt egy az El Paísnak adott interjúban magyarázta, soha nem szeretett vitázni politikai ellenfeleivel, ő csak a néppel hajlandó tárgyalni. Azzal a néppel, amely vasárnap minden bizonnyal harmadszor is megválasztja az 54 éves államfőt. Ennek semmi akadálya, miután tavaly úgy módosították a törvényeket, hogy elnökségének első évei ne számítsanak bele az alkotmány által megszabott maximum két terminusba.

Bár a dél-amerikai ország továbbra is a régió egyik legszegényebb állama, a Fidel Castrót példaképének tekintő elnöknek sikerült kivívnia nemcsak az emberek, de az IMF és a Világbank szakértőinek a tiszteletét is, akik a legnevesebb gazdasági szaklapokban zengenek ódákat a tízmilliós országban tapasztalható gazdasági fellendülésről.

Az elnöki szék 2006-os elfoglalása után az egykori kokafarmer államosította a két legfontosabb ágazatot – az olaj- és az energiaszektort –, valamint általánosságban is növelte az állam szerepét a gazdaságban (jelenleg feleakkora a privát szektor, mint a latin-amerikai átlag). 2005 és 2011 között duplájára nőtt a GDP, tavaly pedig 6,5 százalékos volt a gazdasági növekedés az egyik legnagyobb a régióban. A közelmúltban kétmilliárd dolláros atomenergetikai programot jelentettek be, arról nem is beszélve, hogy Bolíviának sikerült gazdasága méretéhez képest akkora tartalékot felhalmoznia, amelyet számos más ország is megirigyelne. Egyes szakértők szerint azonban a fényes eredmények nem annyira Morales ténykedésének, mint inkább a földgáz és az ércek megugró világpiaci árának köszönhetők.

Akárhogy is, az indián őslakos felmenőkkel rendelkező Moralesnek futotta a legszegényebbeket érintő szociális intézkedésekre, segélyhez juttatta a leányanyákat és a nyugdíjasokat is. – Azért imádják annyian Evót, mert az emberek a saját zsebükben is megérezték a gazdasági fellendülést. Főleg vidéken, ahol rengeteget öltek az oktatásba, és úgy általában rengeteg pénzt fektettek be. Az emberek bíznak abban, hogy ez a pozitív változás folytatódni fog – magyarázza a Népszabadságnak Carlos Gustavo Machicado bolíviai közgazdász.

Szakértők szerint azonban korai lenne elbíznia magát a bolíviai vezetésnek, hiszen a magánszektor elleni hadjáratnak súlyos következményei lehetnek, és nem ártana jelentős összeget fektetni a földgázkitermelés korszerűsítésébe. Az is talány, hogy mi lesz, ha a földgáz világpiaci ára esni kezd. Moralesnek mindenesetre egyelőre nem kell hogy fájjon a feje emiatt, hiszen a választásokat vélhetően simán hozza majd, öt év múlva már nem indulhat, a jövőt pedig állítása szerint a politikától távol képzeli el. „Néhány polgármester barátommal nyitok majd egy éttermet. Pincérkedni fogok, és persze a sört is én csapolom majd” – osztotta meg szerény terveit egy interjúban az elnök.