Ha kell, az életüket is kockáztatják, és a tűzvonalban is dolgoznak – de ami a munkájukat elismerő gesztusokat illeti, úgy tűnik, hiába minden: a legtöbb segélyszervezetnek nemhogy köszönet, hanem a bírálat jut osztályrészül. A közkeletű vád a nyugati világban úgy hangzik, hogy a segélyszervezetek óhatatlanul is beavatkoznak a konfliktusokba, és működésükkel csak meghosszabbítják őket. Az ironikus az, hogy gyakorta a működési terepet felügyelő hatalom részéről is hasonló kifogások fogalmazódnak meg: a segélyszervezet már csak olyan, hogy egyszerre csak megjelenik, beleszólást követel mindenbe, és persze részrehajlóan viselkedik. Ez utóbbi egyébként kitűnő alkalom arra, hogy kisstílű kompromisszumokra kényszerítsék vagy a működési engedély fejében egyszerűen megzsarolják azt, aki csak segíteni szeretne az embereken.

Talán ezt elégelte meg az egyik legtekintélyesebb csoport, a Médecins sans Frontières (MSF, Orvosok Határok Nélkül), amikor fennállásának negyvenedik évfordulójára könyvet adott ki, hogy lerántsa a leplet egy-egy kormány visszaéléseiről a humanitárius helyzettel. Kiderül például, hogy a tekintélyes egészségügyi segélyszervezetet Srí Lankán egyértelműen a tamil tigrisek támogatójaként kezelték. A szigetre küldött munkatársait ezért arra kényszerítették, hogy rehabilitációs programban vegyenek részt. Az MSF ismert arról, hogy minden segélyszervezet közül utolsóként hagyja el a veszélyzónákat. Ezzel Szomáliában az al-Shabab milícia keményen vissza is élt: öt százalékkal megsarcolta az MSF minden munkatársának fizetését, tízezer dolláros „regisztrációhoz” kötött minden egyes segélyprogramot. A „működési engedély” kiadásáért továbbá félévente még húszezret vasalt be a szervezettől. Vagyis a könyv feketén-fehéren bevallja, hogy az MSF vastagon hozzájárult a terrorizmus támogatásához, az al-Shabab ugyanis az al-Kaida helyi "leányvállalata" – és Szomália egy részének teljhatalmú ura. (Az inkább mocskos alkura, mint kompromisszumra emlékeztető megállapodás keretében az MSF-nek minden női alkalmazottját el kellett küldenie a térségből az al-Shabab követelésére.)

Az ellentmondásról Benoit Leduc, az MSF franciaországi igazgatója azt mondja, a segélyszervezet nem tehet mást: el kell fogadnia a valóságot: az al-Shabab az ország jelentős része fellett gyakorolja az ellenőrzést, a segélyszervezet pedig nem válogathat az áldozatok között aszerint, hogy melyik oldalon állnak. A hírhedt esetek közé tartozik Jemen is. Miután az MSF 2009-es jelentésében a világ tíz legnagyobb válsághelyszíne közé sorolta az országot, ahol a kormány szándékosan akadályozza a segélyszervezetek mozgását, Szanaa megsértődött, és visszavonta a segélyszervezet működési engedélyét. A huzavona addig tartott, amíg az MSF ki nem csikart magából egy visszakozó nyilatkozatot, miszerint jelentése elfogult volt.