Mladics Hágából is halált üzen
Ahogy egykor országát és népét, úgy ma saját magát védi az ICTY elfogult vádlói előtt. Nem feledkezett meg a peren megjelent asszonyokról sem, akik férjeiket, fiaikat vesztették el a Mladics nevével egybeforrt srebrenicai mészárláskor, amely a tábornok elleni fő vádpont, Szarajevó 43 hónapos ostromának megszervezése mellett. A 16 év bujkálás után, egy vajdasági faluban tavaly elfogott 70 éves vádlott a torka előtt elhúzott ujjával jelezte, mit gondol a 8000 civil áldozatról és hozzátartozóikról.
– Akármit is tesz, már bíróságon van, élete végéig börtönben lesz, és ez a lényeg – mondta lapunknak Tarik Lazovics. A szarajevói Dnevni Avaz szerkesztő-újságírója szerint azonban a kézjel azt is mutatja, hogy a háború még nem múlt el végleg. – Reméljük, hogy nem lesz politikai tribün Mladics számára a per, és sikerül megakadályozni, hogy üzengessen szerb híveinek – mondta a tízezer áldozatot követelt szarajevói ostromot túlélő Lazovics, aki szerint a boszniai szerb köztársaságban továbbra is hősként tekintenek Mladicsra. – Ezt már megszoktuk, ahogy azt is, hogy a boszniai szerb köztársaság létezik, és ezt Mladics győzelemként élheti meg. De az is igaz, hogy mi is élünk, Bosznia-Hercegovina is létezik, ez pedig Mladics vereségét jelenti – mondta Lazovics, aki attól sem tart, hogy az elhúzódó perben a gyengélkedő extábornok az ítélet előtt meghalna (miként ez történt cellájában hat éve elhunyt Szlobodan Miloseviccsel szerb elnökkel). – Mi akkor is tudjuk, ki volt ő, és mit művelt – jegyezte meg Lazovics. A szerkesztő a külvilágra is neheztel: Mladicsot védte Szerbia, katonai nyugdíjat folyósított neki, és ma ez az ország az EU tagjelöltje lehet. – A világ talán többet tehetne azért, hogy a szerbiai és az itteni szerb politikai elitből eltűnjenek azok, akik Mladics eszméinek nyílt támogatói. De egyelőre elég nekik, hogy legalább béke van – vélte Lazovics, megjegyezve: háború remélhetőleg nem lesz, „bár sosem lehet tudni, hogy mikor jelenik meg egy újabb Mladics”.
A szerkesztő a boszniai szerb tiszt pere láttán büszkeséggel vegyes szomorúságot érez. – Eszembe jut a város, amely ellenállt, az otthonom, amely megsemmisült, a hadsereg, amelyben szolgáltam – mondta az újságíró, reményének is hangot adva: megosztott országa fiatalabb generációja ha lassan is, de közeledik egymáshoz.
– Gyerek voltam a háború alatt, nem kötődőm érzelmileg Mladicshoz, és nem téma ő a magánbeszélgetéseken sem. Sosem vágták a bosnyákok a fejemhez, hogy én is bűnös szerb volnék – erősítette meg a közeledés jelét Dejan Sajonovics. A boszniai szerb köztársaságban dolgozó újságíró szerint a háború utániak már arról beszélnek, milyen legyen az ország, nem arról, hogy ki volt a bűnös. – Nem Mladics szüleménye a boszniai szerb köztársaság. Mi akartuk, hogy legyen, és elfogadjuk a közös országot – mondta, megjegyezve azonban, hogy sokan valóban inkább önállóságot szeretnének a horvát-bosnyák-szerb állam helyett, „de ez lehetetlen”.
Dejan szerint a per nem segíti a szembenézést a háború bűneivel. – Az áldozatok kevesellni fogják, a hívek sokallni a büntetést, ez eddig is így volt – mondta a 31 éves férfi, aki szerint sokkal inkább az érzelmek játszanak szerepet a perekben a tények helyett. – De azt sem gondolom, hogy a per növelné az ellentétet az ország részei között, az már így is van épp elég, ezt kéne inkább felszámolni, kölcsönös szembenézéssel. Mert a mai Bosznia-Hercegovina az ellentmondás maga – mondta az újságíró.
