A hegyekben, 1200 méteres magasságban lévő, Szűz Máriának szentelt kolostor az egykori önálló Trapezunti Császárság (1204-1461) korában jelentős vallási hely volt. II. Mehmed szultán elfoglalta és az Oszmán Birodalom részéve tette, egyben szavatolta biztonságát. A kolostor a XIX. századig népszerű maradt. A török-orosz háborúk idején súlyos harcok zajlottak a környéken, majd 1916-ban orosz fennhatóság alá került.

A kolostort az 1923. évi Lausanne-i egyezmény értelmében végrehajtott görög-török lakosságcserét követően elhagyták. Még ugyanabban az évben múzeummá alakították át, és megtiltották az egyházi szertartást a kolostorban, illetve azon kívül. Ezt a tilalmat függesztette fel a mostani alkalomra a török kormány. I. Bartholomaiosz miséjében megköszönte a török hatóságok gesztusát, és biztosította jóakaratáról a helyi lakosságot.

Mintegy 2500 zarándok érkezett a kolostorhoz Grúziából, Görögországból és Oroszországból, de csupán ötszáznak adatott meg a barlangban kialakított szent hely szűkössége miatt, hogy részt vegyen a szertartáson.