Nagy fölénnyel nyerte a szombaton rendezett parlamenti választásokat az euroszkeptikus jobboldal Izlandon. A végeredmények szerint a Függetlenségi Párt – amely hatalmon volt a 2008-as bankcsőd és az akkori jobboldali kormányt maga alá temető gazdasági válság idején – a szavazatok 26,4 százalékát megszerezve végzett az első helyen, ami a szigetország 63 fős törvényhozásában 19 képviselői helyet jelent. A voksok 24,9 százalékával szintén 19 mandátumot kapott a Haladó Párt, az eddig kormányzó szociáldemokratáknak azonban távoli harmadikként 12,6 kaptak – ez utóbbi kilenc képviselői helyre elég.

Jobboldali részről a választásokat felvezető kampány a gazdasági szigor eltörléséről szólt; öt évvel azután, hogy Geird Haartde akkori függetlenségi párti miniszterelnök kormányzása alatt csődbe ment az ország három nagy bankja. Izland új miniszterelnöke a szombati győzelem után valószínűleg Bjarni Benediktsson, a Függetlenségi Párt elnöke lesz, aki a megszorításokba láthatóan belefáradt országlakóknak talpra állást, új munkahelyeket és a jóléti szolgáltatások kiterjesztését ígérte. „Adót csökkentünk és emeljük az életszínvonalat: ebben a két dologban nincs kompromisszum” – mondta a 43 éves politikus, aki egyébként profi futballistából avanzsált politikussá és most kormányfővé.

A jobboldal győzelmével Izlandon az euroszkepticizmus került hatalomra, és azt vetíti előre, hogy a szigetország aligha fog egyhamar csatlakozni az Európai Unióhoz. Korábbi nyilatkozatai tanúsága szerint Benediktsson le akarja állítani a csatlakozási tárgyalásokat az EU és Izland között, amire az euroszkeptikusok hagyományos érve az, hogy minek az EU, ha a szabadkereskedelmi megállapodások és a schengeni tagság révén már amúgy is minden megvan, ami egy átlagos EU-tagország számára gyakorlati előnyt jelent.

1980 és a válság miatti 2009-es bukás között Izlandon a Függetlenségi Párt vagy a Haladó Párt volt hatalmon, gyakorta koalícióban. erről Sigmundur Gunnlaugsson, a Haladó Párt elnöke azt mondta, néha a legnagyobb párt adja a miniszterelnököt, néha viszont nem. A koalíciós megállapodás hagyományosan napok kérdése a szigetországban.

Hetvenöt százalékot is bukhatnak a külföldi hitelezők

Az öt évvel ezelőtti izlandi válságot látszólag a három helyi nagybank – a Landbanki, a Kapthing és a Glitnir – csődje indította el, ezek a pénzintézetek azonban valójában az amerikai, illetve az onnan Európába átgyűrűző pénzügyi krízisre fáztak rá, és a krachban az izlandi pénzügyi felügyelet lazasága is szerepet játszott. Az érintett bankok jórészt nagy-britanniai és holland ügyfelektől az interneten keresztül magas kamatra gyűjtött tőkéjük egy részét amerikai ingatlanügyletekhez kölcsönözték ki, és amikor beütött a krízis (vagyis a tengerentúli ingatlanlufi kipukkadt), nem tudtak fizetni.

Ez azonban csak az egyik oka volt a bajnak: a bankszektor a könnyen jött pénzt a belpiacon könnyű kézzel szórta, elsősorban lakás- és autóhitelekre, méghozzá deviza alapon. A válság kitörésekor a már évek óta piramisjátékot játszó izlandi bankszektor két, egymást erősítő tendencia – a betétek elapadása és a hitelfedezetek elolvadása – miatt az akut pénzhiány állapotába került. A teljes gazdasági összeomlást megelőzendő a kormány államosította a bankokat, ekkor derült ki, hogy rövid távon az izlandi GDP-vel összemérhető, 1200-1300 milliárd koronányi pénz hiányzik a rendszerből (de az összes betétes teljes körű kártalanítása egyes becslések szerint a GDP 8-9-szeresébe is belekerült volna). Közvetett következményként lényegében csődbe ment az izlandi jegybank, a válságkezelés ugyanis eltüntette a jegybanki tartalékokat.

Az „északi tigrisnek” nevezett izlandi gazdaság összeomlott, a korona mélyrepülésbe, az infláció szárnyalásba kezdett, a munkanélküliség pedig soha nem látott méreteket kezdett ölteni, a Haarde-kormány pedig távozni kényszerült az emiatt kezdődött tüntetéssorozat nyomán. Magát a miniszterelnököt tavaly törvényszék elé állították, felelős-e a válság begyűrűzésért: a politikai boszorkányüldözést kiáltó Haarde ellen a fő vád az volt, hogy hagyta csődbe menni a bankokat, tavaly áprilisban azonban felmentették, csak azt találva bizonyítottnak, hogy nem szólt a kabinetjének a gazdasági problémákról. (Haarde 2005-től 2007-ig a Haladó Párttal, utána 2009-ig a szociáldemokratákkal kormányzott.)

Izland a csőd után 4,6 milliárd dolláros pénzügyi segélyt kapott, amelyből 2,1 milliárd az Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) szármatott, 2,5 milliárdot pedig Norvégia, Svédország, Dánia és Finnország dobott össze. Bár az IMF szerint Reykjavik „példaértékűen” használta fel a pénzt és hozta meg a szükséges reformokat, ez nem volt elég, a 2009-ben hatalomra került szociáldemokratákat elsöpörte az adóemelések és főleg a háztartások hatalmas adósságállománya miatt érzett harag. Ezt az háztartási adósságállományt csökkenteni mind a két nagy párt szerint a fő feladat, ami mellett a következő kormány azt is le akarja nyeletni a külföldi hitelezőkkel, hogy akár 75 százalékot leírjanak az izlandi államadósságból.