Szakbizottságként a LIBE az EP plenáris ülésén tavaly februárban megszavazott határozat alapján vizsgálja meg, hogy a magyar jogrendszer összhangban áll-e az európai jog betűjével és szellemével. A jelentéstevő a portugál zöldpárti Rui Tavares. A munkadokumentum szerint az olyan rendelkezéseknek a bevezetése, melyeket az alkotmánybíróság már alkotmányellenesnek nyilvánított, azt bizonyítja, hogy ez a módosítócsomag nem egyszerűen egy technikai kiigazítás, ahogy azt a kormány állítja, hanem tulajdonképpen egy új alkotmány bevezetését jelenti.

A dokumentum megállapítja: az alkotmánymódosítással egy kivételével az összes, korábban az alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezés bekerül az alaptörvénybe. Különösen két kitételt tart aggodalmasnak a munkadokumentum: egyrészt, hogy az alkotmánybíróság tartalmilag nem, csak formailag vizsgálhatja az alaptörvényt és annak módosításait, s így a dokumentum szerint a testület képtelen lesz megvizsgálni, hogy adott módosítások megfelelnek-e az alapvető alkotmányossági elveknek. Így lehetőség nyílik arra, hogy a tartalomtól függetlenül módosuljon az alaptörvény. A dokumentum megállapítja, hogy az alkotmánybíróság már nem az alkotmányos védelem legfőbb szerve, mivel a parlament tulajdonképpen kénye-kedve szerint módosíthatja az alaptörvényt. Ezért – állítja a dokumentum – magától értetődik, hogy így a parlament felé tolódik el a hatáskörök elosztása az alkotmánybíróság kárára, és ez aláássa a fékek és ellensúlyok jól működő rendszerét.

Az anyag kitér arra, hogy az európai történelem megmutatta, a jogállamiságon alapuló igazi demokrácia nemcsak a parlamenti többséget jelenti (hiszen a parlamenti többség akár leépítheti magát a demokráciát is), hanem a többségi vélemény és a kisebbségek, alapjogok tiszteletének kényes egyensúlyából áll, mely rendszerben a bíróságoknak jelentős szerepük van, és ebben az értelemben egyenjogúak a törvényhozóval. A dokumentum Alexis de Tocqueville francia filozófus-történészre hivatkozva azt is megállapítja, hogy minden, a bíróságok függetlensége ellen indított támadás, vagy korlátozása közvetlen támadást jelent a demokratikus köztársaság ellen.

A másik aggodalmas pont a munkadokumentum szerint az, hogy az alkotmánymódosításban ellentmond egymásnak az a kitétel, hogy „az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik”, illetve hogy „e rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.” Ráadásul az első mondat elsöpör 20 évnyi alkotmánybírósági gyakorlatot, és esetjogot (ami akár uniós jogszabály alkalmazására is vonatkozhat).

A munkadokumentum arra is felhívja a figyelmet, hogy a negyedik alkotmánymódosítás eredményeképp számos alapjogot szűkítően értelmez annak ellenére, hogy ezt korábban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. Itt említik meg a véleménynyilvánítás szabadságának szűkítését, amennyiben annak gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet méltóságának megsértésére, hiszen a „magyar nemzet” fogalma nem ad megfelelő jogi bizonyosságot. Itt tér ki a szöveg a házasság fogalmára, a röghöz kötésre, és a hajléktalanokkal szemben bevezethető eljárásokra is.

A munkadokumentumok alapján készülő jelentéstervezetet május elején szeretnék megvitatni a szakbizottságban, az EP plenáris ülése elé valószínűleg csak a nyári szünet után kerül.

Alkotmánybírák dilemmája: miként kezeljék azokat a még nem tárgyalt beadványokat, amelyek a hatáskörök szűkítéséről rendelkező alkotmánymódosítás előtt érkeztek?