Mindenkit levetkőztettek a cseh parlamentben
Ismét beigazolódott, amit a politológusok évek óta hangoztatnak, hogy az elitet már évek óta nem az értékcentrikus, hanem kimondottan az érdekközpontú, vagyis pártjának és olykor a saját szempontjait mindenek elé és fölé helyező magatartás jellemzi. Ezúttal sem tagadták meg önmagukat, hiszen a jobboldali és a baloldali honatyák teljesen megfeledkeztek a jórészt általuk okozott belpolitikai válságról, a lehetséges kiút felvázolásáról. Indulatos felszólalásaikban korrucióval gyanúsítgatták egymást, többen pedig simán maffiózónak titulálták a politikai vetélytársaikat. Az elképesztő iszapbirkózás végére erkölcsi értelemben csaknem minden jelenlévő meztelenül végezte. És velük együtt szinte az egész politikai színtér is. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint a három éve regnáló, nemrég pedig Petr Necas lemondása miatt távozó jobbközép kabinetet a csehek csaknem kilencven százaléka nem kívánja vissza. Még új kormányfővel sem. És az sem semmi, hogy két képviselő korrupció miatt ezen az ülésen sem nem vehetett részt. (Egyikük már ötesztendős börtönböntetését tölti, baloldali kollégájának a monstre pere – amelynek során sok milliónyi csúszópénzek elfogadásával vádolják – pedig e héten kezdődött.) Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a csehek több mint hetven százalékát egyszerűen nem érdeklik a közügyek.
Kemény szavakkal illették az alsóházban a jobboldali honatyák Milos Zemant is, miután az elnök kerec-perec leszögezte: még ha nem is szavaznak bizalmat a szerinte szakértői kormánynak, a kabinet hivatalban marad. Vagy az előrehozott választásokig, vagy ameddig a politikusokat is érintő további korrpciógyanús ügyek kivizsgálását nem zárják le. (Rusnok kedden ettől függetlenül beadja a lemondását az elnöknek.) Erre többen azt vágták Zeman fejéhez, hogy nem az alkotmány rendelkezései a mérvadóak számára, hanem a nyomozóktól és az főügyésztől teszi függővé további lépéseit. Még Sztálint is felhozták elrettentő példaként, aki a múlt század ötvenes éveiben koncepciós perek révén tette el láb alól mindazokat, akiket a vetélytársainak vélt. Többen azt harsogták, hogy a hiperaktív elnök módszeresen rombolja az államalapító Tomás Garrigue Masaryk és legméltóbb követője, Václav Havel által felépített parlamenti demokráciát, mert suba alatt az elnöki rendszer kialakításán mesterkedik.
Aztán az ülés végére nagyot változott a helyzet. Ekkor ugyanis a Polgári Demokrata Párt (ODS) két képviselője bejelentette, hogy nem vesz részt a bizalmi szavazáson, és ezzel végképp szétmállott a jobboldaiak minimális többsége a parlamentben. Annyi politikai erő azért még maradt, hogy néhány független képviselő támogatásával megbuktassa a Rusnok-kabinetet, amelyet a közkeletű vádak szerint az elnök saját bizalmasaiból fércelt össze. Azt azonban már nem követelhették, hogy az államfő másodszorra az ő jelöljüknek adjon kormányalakítási megbízást. Két társukat természetesen leárulózták és kizárták a pártból. Megfeledkeztek viszont arról, hogy a 2006-ban lezajlott parlamenti választásokat követően a mostani parlamenti erőviszonykhoz hasonló patthelyzet alakult ki, két szocdem párti honatya – a sajtó szerint nem kis pénzért -- szintén nem nyomta meg a szavazógombot, és Mirek Topolánek jobbközép kabinetje akkor igy szerzett törékeny bizalmat.
A legutóbbi prágai politikai csata győztese egyértelműen Zeman, aki most a sziklaszilárdnak kikiáltott jobboldali szövetség összeomlását ünnepelheti, amelynek következében az előrehozott választásokig minden ellenszél nélkül a hivatalukban hagyhatja kegyenceit.
Cseh és külföldi politikai elemzők egybehangzó elemzése szerint a jelenlegi belpolitikai és morális válságból az egyetlen kiutat éppen ezek a választások jelenthetik. A Karel Schwazenberg vezette jobbközép TOP 09 ezért egyezett meg a legfőbb politikai vetélytárssal, a baloldali cseh szocdemekkel (CSSD) és a kommunistákkal (KSCM) a megfelelő forgatókönyvről. Augusztus 20-ra összehívják a parlament rendkívüli ülését, amelyen minden bizonnyal a szükséges minősített többséggel megszavazzák a képviselőház feloszlatását. Ezután az elnök akár már október második felére kiírhatja a választásokat, amelyeknek a tétje nyilvánvalóan az lesz, hogy a parlamenti demokrácia vagy még patthelyzet esetén Zeman szerepe és befolyása erősödik-e. És mennyi cseh érez majd késztetést arra, hogy döntsön erről.
