„Ki tudna elképzelni olyan népszavazást, amelynek kezdeményezői be akarják tiltani a japán nyelvű újságokat vagy a bélyeggyűjtők egyleteit? Márpedig a minaretek betiltását célzó népszavazás semmivel sem kevésbé abszurd” – írja a Le Temps-ban Alex Dépraz jogász és internetes lapszerkesztő.

Mint a Metazinban is olvasható volt, a svájci törvényhozás legnagyobb pártja, a radikális jobboldali Svájci Néppárt 2007-ben népszavazást kezdeményezett a minaretek építésének tilalma érdekében. A mecseteket nem tiltaná be, sőt, a már álló minareteket sem, de újak építését törvényben zárná ki, mondván, hogy a minaret nem vallási tér, hanem, a saría, az iszlám törvénykezés jelképe. Összegyűlt a százezernél több aláírás, a parlamenten is átment a népszavazási kezdeményezés.

A kampányban a Néppárt olyan plakátot terjeszt, amelyen fekete burkába öltözött sötét női alak látható, s mögötte a svájci földből rakéta módjára kinövő minaretek fekete erdeje. A kormány rasszizmus elleni hivatala  betiltotta a plakát terjesztését,  mondván, hogy veszélyezteti a társadalom békéjét. A nagyvárosok többsége szintén kitiltotta a képet a közterekről, például Basel városa is. Zürich azonban engedélyezte.

Svájcban körülbelül négyszázezernyi muzulmán él, többségük svájci állampolgár, s képviselőik attól tartanak, hogy a vehemens kampány nyomán helyzetük mindenképp romlani fog.

A svájci jogász szerint nem lett volna szabad a kérdést népszavazásra bocsájtani, mert ha az igenek győznek, vallási diszkrimináció lesz az eredmény. Ezen kívül a minaretek betiltása egyáltalában nem mozdítja elő az állítólagos célt, az iszlám terrorizmus elleni védekezést. A svájci alkotmány szerint csak akkor szabad megtagadni egy népszavazás kitűzését, ha a feltett kérdés kifejezetten a nemzetközi jog tételes szabályaiba ütközik.

A döntésre hivatott parlament pedig úgy találta, hogy ilyen konkrét nemzetközi jogi akadály nem áll fenn. A jogásztársadalom viszont nagyjából egyöntetűen úgy véli, hogy a minaretek építésének tilalma az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkelyébe ütközne, amely szavatolja a vallásgyakorlás szabadságát.

Dépraz szerint a legelső építtető, akitől a népszavazáson esetleg elfogadandó szabályra hivatkozva tagadják meg az engedélyt egy minaret építésére, bírósághoz fordulhat, és a bíróság az alkotmány értelmében még a svájci alkotmányos jogszabályoknál is előbbre valónak köteles tekinteni a nemzetközi jogot. Vagyis az emberjogi charta alapján igazat kell adnia az építtetőnek. Ha mégsem így történik, a felperes végső soron az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhat, és ott nyerni fog.

Ez az akadály csakis úgy kerülhető meg, ha Svájc felmondja az emberjogi egyezményt, és egyúttal kilép az Európa Tanácsból, ahol az Egyezmény elfogadása tagsági feltétel. Politikai szempontból Svájc már magával a népszavazással is elszigetelődött a világtól, és ha kilépne az Európa Tanácsból, akkor jogilag is elszigetelődne.

Mi ebből a tanulság? „Rossz kérdésre nincs jó válasz, mégis nemmel kell szavazni a népszavazáson.”

Mecset Zürichben