Milliók fognak tüntetni újra
Már szerdán, az államfő megszólalása előtt zavargások törtek ki ugyanis a Kairótól északra fekvő Maszura városában. Ez is a Murszival szembeni elégedetlenséget mutatja, miközben szombaton lesz egy éve, hogy az elnök hivatalba lépett. Pénteken ez alkalomból híveinek és szövetségeseinek tömegei köszöntik majd feltételezhetően. A Muzulmán Testvériség buszokkal szállítja majd a tömeget az „elnökbarát” rendezvényekre, amivel a szervezet a vasárnapi ellenzéki tömegtüntetést kívánja megelőzni.
Mindeközben a civilek által létrehozott Tamarod (Lázadás) nevű mozgalom már jó ideje aláírásokat gyűjt, mellyel Murszi távozását követeli. Egyesek 15 millió, mások már 18 millió aláírásról tudnak. Az elnök nyilvánvalóan a tömegmozgalomhoz is szólni akart a szerda éjjel közvetített kétórás szózatában, de sokak szerint üzenete nem „jött át”. Ugyan jó muzulmánként elismerte, hogy ő is követett el hibákat elnöksége idején, de a részletekbe nem ment bele, s azt sem mondta meg, hogy miként akarja kijavítani őket. Alkotmányos reformokat ígért, s arra szólította fel a vele és iszlámista politikájával elégedetlen bírálókat, hogy majd a választásokon fejezzék ki véleményüket, ne pedig aláírásgyűjtéssel. Az elnök jogi lépésekkel fenyegetőzött, s közölte: kész alkalmazni a katonai törvénykönyv paragrafusait bizonyos esetekben. Bírókat és köztisztviselőket nevezett meg, akik állítólag akadályozzák elnöki intézkedéseinek megvalósítását. A liberális média tulajdonosait elfogultsággal vádolta, ellenfeleit pedig szabotőröknek nevezte.
Murszi beszédét az elemzők úgy értékelik, hogy az elnök elveszítette lába alól a talajt, kapkod és fenyegetőzik. Ellenfeleit „banditáknak és a régi rezsim embereinek” is nevezte, akik akadályozzák a kormányzást. Külföldi beavatkozást és összeesküvéseket vizionált – épp úgy, mint általában a zavaros helyzetbe került önimádó politikusok Ázsiában és Kelet-Európában. Murszi óvta a társadalmat a polarizációtól, amely Egyiptom végzete lehet.
Ám ez most sem kisebb, mint valaha: a társadalom tekintélyes része európai típusú életmódot szeretne magának, mások a szigorú iszlám elveket akarják átültetni a mindennapokba. Sokáig úgy látszott, hogy a Muzulmán Testvériség az ellenzékiség hosszú évei után, meglehetősen erős társadalmi és ideológiai háttérrel ellátva, képes lesz dominálni az egyiptomi politikai centrumot. Ez azonban nem sikerült nekik, az ellenállás nagy, az iszlám program végrehajtása nagy ellenállásba ütközik. Különösen azért, mert a testvérek képtelenek fellendíteni a gazdaságot. Mubarak idején még 7 százalékos volt a GDP növekedése évente, ez két százalékra esett vissza. Nincsenek új munkahelyek, sőt nőtt a munkanélküliség, hiszen a turisták sem özönlenek manapság Egyiptomba. Áramkimaradások zavarják az életet, és az utóbbi napokban a benzinkutaknál kialakult sorok is bosszantották az embereket. Az egyiptomi kormány két éve tárgyal az IMF-fel 4,8 milliárd dolláros áthidaló hitelről. A pénz azonban nem érkezik meg, mert a washingtoni pénzintézet határozott gazdasági reformokat kér cserébe.
A középosztály életét zavarja a vallásos nyomulás. A Daily News Egypt angol nyelvű lap riportere a Tahrir téren újra sátrat verő tüntetők üzenetét közvetítette. Egy magát Mohamed Atefnek nevező fiatalember arról panaszkodott, hogy nem tud megnősülni, mert elveszítette munkáját. Korábban egy népszerű kávéházban dolgozott, ahol partikat is rendeztek, jó zene szólt. A Muzulmán Testvériség azonban bezáratta a boltot, miután nem teljesítették az utasításukat, miszerint zene helyett a Korán szóljon. „Az nagyon helyes, ám állandóan azt sem lehet” – mondja Atef, aki szerint családját az áremelések és a munkanélküliség egyszerre sújtja, ezért tiltakozik Murszi ellen.
A társadalom szétszakadása aggasztja a külföldet is. Az épp a Közel-Keleten turnézó John Kerry amerikai külügyminiszter is erre figyelmeztetett. Azt mondta, hogy a polarizálódott országba nem mennek majd sem a befektetők, sem a turisták. Az egyiptomi nemzet egysége még inkább aggasztja a hadsereget. A hét közepén közleményt adtak ki, amely szerint ők közbelépnek, ha a politikusok nem jutnak egyetértésre. A hét végén milliókat várnak az egyiptomi városok utcáira.
