"Papírpocsékolás lenne, ha azt kezdenénk bizonygatni, hogy Robert Fico semmit sem változott, épp olyan nacionalista, mint első kabinetje idején volt. Ez ugyanis nyilvánvaló. Sokasodnak azok a tények is, amelyek azt igazolják, hogy jelenlegi kormányfőként a szlovákiai magyar kisebbséggel szemben sem tartotta meg az általa megígért status quót, hiszen módszeresen faragja le szerzett jogaikat. Mindezeknél sokkal érdekesebb feltenni azt a kérdést, vajon Orbán Viktor és kormánya miért hallgat, Pozsony és Budapest miért szajkózza azt, hogy milyen kiválóak a két ország kapcsolatai, holott azért nem ilyen fényesek" – írja a pozsonyi Sme csütörtöki számában Peter Morvay.

A neves szlovák publicista a továbbiakban az olvasó elé tárja azt a szomorú listát, amellyel a szlovákiai magyarság kénytelen szembesülni. Ficóék megszüntették a kisebbségügyi kormányalelnöki posztot. A. Nagy László júniusban mondott le a kisebbségügyi kormánybiztosi tisztségről, mivel cenzúrázták a kisebbségiek jogállását elemző és bíráló dokumentumát, a parlament kormánypárti többsége pedig leszavazta a Híd javaslatát, amelyben a vasútállomásokon és megállókon kétnyelvű információs táblák elhelyezését indítványozták. Ideiglenes megbízottként pedig szlovák személyt ültettek a helyébe.

A kormány kisebbségügyi bizottságában az eddigi öt helyett csupán egyetlen szavazata lesz az itteni magyaroknak, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi kultúrák támogatására szánt, amúgy is kevesebb költségvetési pénzt az ő hátrányukra osztják majd el. A csökkenő állami támogatás miatt számos magyar tannyelvű általános kisiskolát a megszűnés veszélyezteti, mert az önkormányzatoknak sincs elegendő pénze.

"Malina Hedviget tovább zaklatják. E héten pedig Nagyszombatban a szlovák szavazókat igyekezett mozgósítani (R. Fico), nehogy már magyar legyen a megyei önkormányzat elnöke. Még folytathatnánk a felsorolást" – állapítja meg a szerző, majd így folytatja: "A jelenlegi magyar kormány feltűnően hallgat, holott ha ellenzékben lennének, akkor más budapesti kabinetet már nyilván hazaárulással vádolnának hasonló magatartás miatt. Az helyénvaló, hogy nem rikoltozunk át egymásnak a Dunán, de ebben a csendben csupán annyi történt, hogy mindkét fél a szőnyeg alá söpörte az államközi kapcsolatainkat beárnyékoló gondokat. Orbán Viktor pedig szótlanul szemléli a szlovákiai magyarok jogainak megnyirbálását. Mintha csak igazat adna Robert Ficónak, aki szerint a szlovákiai belpolitikai légkört csupán néhány politikus mérgezi. Valójában azonban tudatosan és szívósan pozsonyi kollégája munkálkodik mindazoknak a vívmányoknak az eltörlésében, amelyek Iveta Radicová kabinetjének regnálása idején értek el az itteni magyarok" - fejtegeti Peter Morvay. Hozzátette: "Mindezek ismeretében önként adódik a válasz az írás elején feltett kérdésre: Orbán Viktor azért hallgat, mert számára az ugyancsak populista, számos vonatkozásban hasonló gazdaságpolitikát érvényesítő pozsonyi kormányfőhöz fűződő jó viszony európai szempontból jelenleg sokkal fontosabb, mint a szlovákiai magyarok sorsa".