Michelle Obama: a divatdiktatúra vége
Minden amerikai elnökfeleség részt vesz valamilyen módon a politika alakításában, de hagyományosan fontos szerepük a példamutatás. Amit a First Lady tesz, az kihatással van sok tízmillió amerikai nő (és férfi) életfelfogására. Azt eszik, amit ő eszik, azt olvassák, amit ő olvas – és azt hordják, amit ő hord.
Az amerikai divatcégek különösen figyelnek a fogyasztók ez utóbbi hajlandóságára. És most, a nem egész két hét múlva hivatalba lépő Barack Obama felesége révén, emberükre akadtak. Michelle Obama ugyanis előszeretettel hord a nyilvánosság előtt is viszonylag egyszerű ruhákat; de még amikor drága, egyedileg tervezett kollekciókban jelenik is meg, akkor is figyel arra, hogy amerikai tervezőkkel dolgoztasson.
A New York Times egyik minapi írása szerint ez bizakodással tölti el a tengerentúli divatcégeket. Mi több: néhány képviselőjük szerint már most érezhető annak a hatása, hogy Michell Obama hamarabb nyúl egy Old Navy pulóver, mint egy Valentino kosztüm után.
A divatszakma persze csak egy a mostanában nyűglődő többi iparág közül, és távolról sem a legfontosabb. Az autóipar, az építőipar vagy a pénzügyi szolgáltatók gondjai például enyhén szólva lekörözik a ruhakészítőkéit. Mégis, ahogy a Times elemzője meg is jegyzi, Michelle Obama ruhaválasztásai szimbolikus értékűek.
Az átlagos amerikai polgár életében ugyanis a ruhavásárlás az egyik legfontosabb kifejezője a rendszerbe vetett bizalomnak. Az anyagi helyzetet kevés dolog fejezi ki olyan hűen – és olyan gyorsan –, mint a ruhavásárlás. Ha jól megy valakinek, azonnal több ruhát vesz, ha rosszabbul, akkor azon spórol szinte először.
Sőt, az sem mindegy, hogy milyen ruhákat vesznek az amerikaiak. A Skála-típusú áruházakban és a márkaboltokban is egyre elterjedtebbé vált a bőség évei alatt, hogy az igazán stílusos ruhákat többnyire európai importból szerzik be a pénzesebbek. A válság beköszöntével azonban egyre kevesebben engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy akár több ezer dollárért vásároljanak maguknak egy-egy blúzt vagy öltönyt.
Hogy Michelle Obama ilyen helyzetben következetesen amerikai, és gyakran száz dollár alatt is könnyedén beszerezhető ruhadarabokat is felvesz, az olyan jellegű példát is tud mutatni az amerikaiaknak, hogy a fényűzés a legmagasabb körökben sem kötelező – de ha mégis, akkor sem kell érte külföldre menni.
Steven Kolb, az Amerikai Divattervezők Tanácsának igazgatója szerint az amerikai ruhaipar komoly kihívás előtt áll. Míg más iparágak komoly milliárdok árán tudnak csak kikecmeregni a csávából, Kolb szerint a divatcégeknek már az is hatalmas pluszt jelentene, ha az amerikai fogyasztók több hazai terméket hordanának. Ennek a teljes terhét Michelle Obama vállára helyezni persze dőreség volna, de hogy a First Lady sokat segít, az biztos.
Ahogyan Barack Obamát milliószor emlegették már az új Kennedyként, úgy kezdődtek – már hónapokkal ezelőtt – az összehasonlítások Michelle Obama és Jacqueline Kennedy, minden idők egyik legnagyobb elnökfeleség-bálványa között.
„Amit a First Lady hord, annak komoly hatása van a ruhaiparra, kétségtelenül,” mondta Arnold Scaasi, aki Eisenhower idején kezdett ruhákat készíteni az elnökfeleségek számára. „Ahogyan ő öltözik, azt rengeteg nő másolja.”
Mannie Eisenhowernek a frizuráját másolták leginkább. Barbara Bush volt az egyik első idősebb First Lady, aki felvállalta, hogy őszül, és nem festette a haját. Azóta sok idősebb hölgy tesz ugyanígy, és nem szégyelli többé a korát, mondta Scaasi.
Michelle Obama ugyanakkor szinte minden eddigi elnökfeleségnél nagyobb hatással lehet a divatszakmára, elsősorban a kora miatt. 45 éves lesz jövő héten, de gond nélkül letagadhatna ebből jó pár évet. Ez a fiatalos megjelenés igazi aranybánya lehet, ábrándoznak a divatszakmában.
Az biztos, hogy Michelle Obamának már a választás éjszakáján viselt Narciso Rodriguez ruhája is azonnal beszédtéma lett a divatőrültek között – csakúgy, mint az interneten, ahol az Obama család már most majdnem akkora celeb-vonzerővel bír, mint akármelyik hollywoodi híresség.
Thakoon Panichgul szintén Michelle Obama kedvenc amerikai tervezői közé tartozik. Az ő kollekcióját viselte Obamáné a demokrata jelölőgyűlés egyik utolsó estéjén. Panichgul szerint abban rejlik Michelle titka, hogy nem akar direkt fiatalosan öltözködni, és megtalálja, mi áll jól neki – az alkalomhoz mérten, nem a ruha ára szerint. „Azért fiatalos, ahogy kinéz, mert a hozzáállása ilyen friss,” mondta a tervező.
Mi több, gyakran olyan öltözék-összeállításokat vesz fel, amelyek konzervatív etikett szerint nem számítanak szabályosnak. Ő azonban akkor is felveszi a szűk ruhát a lapos cipővel, ha a hagyomány ehhez magas sarkú cipőt ír elő. „Michelle Obama tesz az ilyesmire,” mondta Panichgul.
Mások szerint ugyanakkor Obama nem igazi forradalmár – legalábbis a ruhaválasztás szempontjából semmiképp. Andrew Bolton, a Metropolitan Museum of Art Kosztümintézetének (mert ilyen is van) kurátora szerint Michelle Obama olyan fitt, erős, olyan csinos, olyan „lényegileg amerikai” – hogy gyakran el is felejti a néző, mit hord, mert akármi jól állna neki. Ezt pedig ki is használja.
A divatszakma nagyjai szerint ez a fizikai és szellemi magabiztosság nők egy egész generációjának adhat követhető példát, és ez a példa nagyon más irányba mutat, mint a legutóbbi idők designer-imádata. Obamáné egyéniség, és azt veszi fel, amihez kedve van. Ilyen értelemben nem is az amerikai ruhaipar megmentését tartja szem előtt, hanem az amerikai nőket. Azokat az átlagos nőket, akiknek eddig gondot okozott, hogy az igazi eleganciához nem elég észben tartani az átlagos márkákat, hanem ismerni kell egy csomó flancos európai divatházat is. Michelle Obama nem ragad le a Valentino-Prada-Gucci háromszögben, és ezzel mind az amerikai divatszakmának, mind az amerikai háziasszonyoknak végtelenül jót tesz.
