Michel Barnier nem vágja le az aranytojást tojó tyúkot
Nem új ötleteket várt az Európai Parlament Michel Barnier francia biztosjelölttől, hanem arra volt kíváncsi, milyen iránymutatást ad a francia politikus, aki már a Prodi-bizottságban is szolgált, Párizsban meg külügy- és agrárminiszterként is szolgált. A kérdés az volt, eloszlatja-e a félelmeket, hogy Sarkozy francia elnök utasításait teljesíti, azaz hadjáratot indít az angolszász kapitalizmus, mint a pénzügyi válság melegágya ellen, s elhatárolódik-e elődjétől, az ír Charlie McCreevytől, akit a krízis nyomán azzal vádoltak, hogy az ő szabadpiaci, neoliberális, deregulációs, beavatkozásmentes megközelítése is hozzájárult a súlyos zavarok elmélyüléséhez.
Nos, Barnier kiállta a próbát, pontosan azt tette, amit vártak tőle. A brit képviselők felszólamlása nyomán, hogy „ne vágja le az aranytojást tojó tyúkot", azaz ne tegye tönkre a londoni Cityt túlzó szabályozásokkal, megígérte, konzultál, s minden asztalon lévő javaslatot újra áttekint. Esze ágában sincs gyengíteni Európa legnagyobb pénzügyi központját, vagy elvándorlásra késztetni a legjobb bankárokat.
- Sem Párizs, sem London nem utasíthat - mondta, pontosan tudván, hogy a britek felháborodtak sarkozy győzelmi nyilatkozatain, miután Franciaország megszerezte az európai integrációs szempontjából kulcsfontosságú posztot a Bizottságban. - De a reformokat sem lehet megúszni, mert a bankszektornak is érdeke, hogy ne szoruljon az adófizetők támogatására, s átlátható szabályozási környezetben dolgozzék - jegyezte meg azért Barnier.
Így terítéken marad a fedezeti alapok, a magántőke-társaságok, az alternatív befektetések, az úgynevezett derivatív termékek újraszabályozása, a shortolás esetleges korlátozása, különös tekintettel a nyersanyagokkal, s közöttük a mezőgazdasági termékekkel folyó spekulációra. (A shortolás az a tranzakció, amikor a befektető elad olyan részvényeket, melyek nincsenek a birtokában - többnyire kölcsönben vannak nála -, azzal a szándékkal, hogy majd később olcsóbban visszavásárolja őket.) Azzal érvelt Barnier, hogy a derivatívák 80-85 százalékát egyáltalán nem szabályozzák, s ezen változtatni kell. Egyetértett azon ismert javaslatokkal is, hogy a bankok tőkekövetelményeit emelni, a banki prémiumokat pedig korlátozni kell. Az európai egységes pénzügyi felügyelet létrehozása mellett viszont nem kötelezte el magát. A jelenleg már a parlament előtt lévő javaslat kétszintű rendszert hozna létre a tagországok felügyeleteinek szorosabb együttműködésére alapozva.
A belső piac azonban nem szorítkozik a pénzügyi szolgáltatások újraszabályozására. A szolgáltatási irányelv gyakorlati megvalósítását, a nemzeti joganyagokba mihamarabbi átültetését is szorgalmazni fogja Barnier. Emlékeztetett rá, egy ideig a lengyel vízszerelőtől féltek Nyugat-Európában, ám egy luxemburgi szakembernek például négyféle szabályozásnak kell megfelelnie, ha negyven kilométeres körzetben szeretne tevékenykedni. Ez is tarthatatlan. A belső piac kiterjesztésének, egységesítésének az emberi vonzatáról sem feledkezett meg, a cél a jólét emelése. Erre mondta aztán Martin Schulz, a szocialisták frakcióvezetője, hogy a francia gaullista baloldali jelölt olyan mintha a szocialisták soraiból lépett volna elő.
További terv, amely nem új, csak nem valósult meg, a kisvállalkozások adminisztratív terheinek tetemes csökkentése. Továbbá az európai szabadalmi rendszer megteremtése, amelyben sikerült a múlt évben haladást elérni, de nyelvi viták miatt még nincs végleges megállapodás. A szerzői jogok határozottabb védelmét is sürgeti Barnier, mert „2,5 millió európai munkahely veszett el a hamisított termékek miatt".
