Kudarccal zárulhat a líbiai válságban közvetítő ENSZ-megbízott, Bernardino León küldetése. A spanyol diplomata, aki a hírek szerint hamarosan távozik tisztéből (helyét a világszervezet jelenleg a Kongói Demokratikus Köztársaságban dolgozó képviselője, a német Martin Kobler veheti át), alighanem azt remélte, hogy tevékenysége végül közelebb hozza a 2011-ben kitört, de tavaly a második fordulóba lépett konfliktus rendezését. Vasárnap bejelentette, hogy sikerült politikai konszenzust elérni a marokkói Skhiratban zajló béketárgyalásokon, és reményei szerint az egyeztetett szöveg szeptember 20-ra, azaz e hét végére készen áll majd az aláírásra.

A derűlátása azonban túlzottnak tűnik: az észak-afrikai ország keleti részén fekvő Tobrukban működő, nemzetközileg elismert líbiai kormány kedden elutasította azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a vele szemben álló, a fővárost, Tripolit ellenőrző iszlamista Általános Nemzeti Kongresszus (ÁNK) kezdeményezésére foglaltak bele a dokumentumba. Sőt a Reuters jelentése szerint a tobrukiak a képviselőiket is visszahívták az egyeztetésekről, León azonban azt mondta, hogy a delegáció nem utazott el, és szerinte már a napokban folytatódhat a párbeszéd. Ahogy közeledik a végső megoldás, úgy keményednek az álláspontok – mondta a még mindig bizakodó ENSZ-diplomata.

Líbia nemzetközileg elismert kormányfője, Abdullah al-Tinni (középen) minisztereivel és katonai vezetőkkel tanácskozik Bengáziban Iszam Omran El-Fetori / Reuters

Líbia az után sodródott végletes megosztottságba, hogy 2011-ben lázadás tört ki az országot 42 éven át irányító Moammer Kadhafi elnök ellen, majd – amerikai, brit és francia katonai támogatással – megbuktatták és megölték a diktátort. Ám a Kadhafival szembeszegülő erők egymással is konfliktusba kerültek. Előbb 2012-ben választottak parlamentet, az ÁNK-t, majd tavaly egy újabb voksolás nyomán másik törvényhozás – a képviselőház – jött létre. Az iszlám alapján álló honatyák azonban nem ismerték el az új testületet, az iszlamista erők laza fegyveres koalíciója tavaly elfoglalta Tripolit, saját kormányt alakított, és Tobrukba szorította ki az előző kabinetet, s azzal együtt az új parlamentet. Ám az iszlamista erők megosztottak (a bengázi amerikai konzulátus ellen 2012. szeptember 11-én elkövetett gyilkos támadásról elhíresült szervezet, az Anszar as-Saría például a szigorú iszlám törvénykezés bevezetése mellett száll síkra), és számos törzsi viszály is sújtja Líbiát. A káosz nemcsak a jelentős olajvagyonnal rendelkező volt olasz gyarmat infrastruktúráját pusztítja (a Moammer Kadhafi megdöntése előtt még napi 1,6millió hordós olajkitermelés a negyedére esett vissza), hanem az Iszlám Állam (IS) dzsihadista terrorszervezet térnyeréséhez is vezetett, és a földközi-tengeri menekültcsempészet központjává tette az országot.

Európa és általában a Nyugat számára tehát kulcsfontosságú, hogy a mérsékeltnek számító erők között megszülessen egy a tartós rendezés perspektíváját is felkínáló megállapodás. A Bernardino León nevével fémjelzett terv értelmében egy hónapon belül létrejönne a nemzeti kiegyezés kormánya, amelynek két éve lenne arra, hogy parlamenti választást szervezzen. Idén januárban már meg is született az elvi megegyezés az egységkormányról, ám júliusban csak a tobruki hatalom képviselői írták alá a részleteket tartalmazó megállapodást. Most ezt próbálták meg a rivális erők követelései alapján módosítani – sikertelenül. Pedig az idő sürget: októberben lejár a nemzetközi közösség által elismert képviselőház megbízatása.

Persze az alku megszületését megkönnyítené egy karizmatikus, politikai és vallási értelemben is semlegesnek számító vezető személyiség, ám – mint azt nemrég a BBC elemzése írta – ilyen jelöltjük a nyugati közvetítőknek sincs. Pedig a mérsékelt iszlamisták egy része is elismeri, hogy szükség lehet az összefogásra. Miszráta városban egy a biztonságért felelős tisztviselő például azt fejtegette az al-Dzsazíra arab hírtévének, hogy ő a dzsihadista terrorszervezetet tartja az első számú ellenségnek.