Merkelnek nem kell reszketnie
Nem lehet országos következtetéseket levonni a hamburgi választásból - mondta lapunknak Michael Borchard, a kereszténydemokratákhoz közelálló Konrad Adenauer alapítvány politikai elemző osztályának vezetője. A választók 82 százaléka egy felmérés szerint úgy nyilatkozott: elsősorban helyi kérdések befolyásolták a döntésüket. Főként az iskolák és az oktatáspolitika: a korábbi CDU-zöld koalíció ugyanis nyáron olyan reformot szeretett volna keresztülvinni, amellyel a hamburgiak többsége nem értett egyet. (Mint arról korábban lapunk is beszámolt, a Zöldek nyomására hatosztályossá szerették volna bővíteni az általános iskolát, ezzel esélyt adva a később érő vagy kevésbé jó képességű gyerekeknek arra, hogy magasabb szintű oktatásban részesüljenek.
A módosítás ellen azonban komoly civil ellenállás bontakozott ki: „Wir wollen lernen!” Vagyis „Tanulni akarunk” jelszóval negyedmillió aláírást gyűjtöttek össze az eddigi négy plusz nyolcosztályos rendszert támogató szülők, s meg is nyerték az erről rendezett népszavazást.) A Spiegel egyik kommentárja azt is hozzáteszi, hogy a konzervatív szavazók elfordulásában alighanem szerepet játszott a kikötőbeli monunentális Hafencity projekt költségeinek elszállása, a látványos Elbphilharmonie megnyitásának több éves csúszása, és a korábbi népszerű polgármester, Ole von Beust puccsszerű lemondása a nyáron.
Utóbbival Borchard is egyetért: szerinte a von Beust helyére lépő Chistoph Ahlhaus felépítésére egyszerűen nem volt elegendő idő. Más elemzők ehhez még hozzáteszik, hogy Ahlhaus a korábbi liberális, elegáns és nyitott von Beusthoz képest a CDU jóval konzervatívabb oldalát képviselte. A Die Zeit szerint ez jelzés Angela Merkelnek, hogy mégis fontos a CDU középre nyitása.
Miközben az SPD ünnepel, a kereszténydemokraták inkább a következő tartományi választásokra készülnek. Borchard szerint a párt várhatóan jól fog teljesíteni Szász-Anhaltban és Baden-Württembergben is, utóbbi helyen 40 százalék körüli eredményre van kilátás. Angela Merkel kancellárnak így semmi oka reszketni pártelnöki, netán kancellári posztjáért.
Az első tartományi szintű CDU-Zöld koalíció felbomlásából is lehetne messzemenő következtetéseket levonni – de felesleges. – A fekete-zöld koalíció nem szerelmi kapcsolat, de ha a politikusok között jó a személyes viszony és a főbb témákban meg tudnak egyezni a pártok, akkor ésszerűen működhet, mint például a Saar-vidéken, vagy számos német nagyvárosban – sorolja a példákat a politikai elemző. Hamburgban viszont a Zöldek taktikai döntést hoztak, amikor ősszel felrúgták a koalíciót, abban reménykedve, hogy a szociáldemokratákkal alakíthatnak kormányt az előzehozott választások után. De öngólt lőttek: az SPD-nek nincs szüksége a támogatásukra.
Arra az ellentmondásra, hogy miként lehetséges: a legtöbb német milliomos városában, Hamburgban több mint 40 százalékot kapott az SPD, Borchard úgy vélekedett: ezúttal a szociáldemokraták jobban tudták mobilizálni hagyományos szavazóikat.
