Merkel és Steinbrück vitája a műsorvezetőkkel
A parlamenti választások előtt három héttel megrendezett televíziós vitától főként az ellenzéki szociáldemokraták vártak sokat: ez volt az utolsó esély, hogy kancellárjelöltjük, Peer Steinbrück (SPD) legalább a bizonytalan szavazókat maga mellé állítsa. Angela Merkel (CDU) meglehetősen szigorúan kezdett és többször összetűzött az egyik műsorvezetővel, Stefan Raabbal, aki megpróbálta belefojtani a szót.
A két kancellárjelölt főként saját pártja programját mondta fel, így egymással nagyon keveset vitatkoztak. Angela Merkel szokás szerint kevés konkrétummal operált, de igyekezett erősíteni a tévénézőket abban, hogy az ország erős, jó irányba halad, és ha ő marad a kancellár, tartani fogják ezt az irányt: Németország versenyképes marad, külföldön el tudja adni a termékeiket, mert ez az érdekük.
Steinbrück próbált a társadalmi igazságosságra kitérni: felhozta, hogy hiába hangoztatja Merkel, hogy milyen alacsony a munkanélküliség (háromillió fő egy nyolcvanmilliós országban), egyáltalán nem mindegy, hogy milyen munkát végez valaki és mennyiért. Sokan olyan keveset keresnek, hogy mellette még segélyt is fel kell venniük, és a munkaadók többször visszaélnek a helyzetükkel. Merkel elismerte, hogy itt még van tennivaló, de szerinte az úgynevezett nem tipikus (alacsonyan fizetett) munka valamelyest csökken, a visszaélések ellen - amikor egy cég elbocsátja a dolgozót, majd jóval kevesebb pénzért visszafoglalkoztatja - már törvényesen fellépnek.
Ami Európát illeti, Merkel immár nem zárta ki, hogy Görögországnak egy harmadik mentőcsomagra lesz szüksége, de azzal védekezett, hogy ezt a lehetőséget az eurózóna pénzügyminiszterei már 2012-ben jelezték. Merkel többször hangsúlyozta: amíg ő kancellár, a nyomás nem fog megszűnni Görögországon, hogy végezze el a szükséges reformokat. Arra is emlékeztetett, hogy Görögországot akkor vették fel az eurózónába, amikor az SPD és a Zöldek kormányoztak.
Steinbrück erre elővette a bevált szocdem szlogent, miszerint a Merkel-kormány ördögi körbe taszította a déli államokat, a megszorítások helyett szerinte inkább egy második Marshall-csomagra lenne szükség, ám arra nem tért ki, hogy az ehhez szükséges pénz honnan jönne.
Némiképp oldva a hangulatot a műsorvezetők azt firtatták, hogy vajon Steinbrück szerint eleget keresnek-e a politikusok Németországban (a szocdem kancellárjelölt korábban egy interjúban azt mondta, hogy még egy vidéki bankigazgató is többet kap, ebből annak idején jókora botrány lett). Steinbrück most kaccsintva kitért a válasz elől, Merkel elegánsan beugrott és közölte, szerinte épp eleget kapnak a politikusok.
Merkel kizárta a bajor autópályadíjat, Steinbrück a nagykoalíciót
Ami az aktuális botrányokat illeti, az NSA lehallgatásával kapcsolatban Steinbrück azzal vádolta Merkelt, hogy nem követelt időben megfelelő válaszokat, mire kancellár azzal vágott vissza, hogy előbb meg kell vizsgálni a helyzetet, tájékozódni kell, és ő amúgy úgy látja, hogy Németország területén nem sértették meg a német jogot. Steinbrück ezt vitatta. Szíria ügyében teljes egyetértés uralkodott, a németek semmilyen katonai akcióban a nem vesznek részt, és mindkét politikus abban reménykedik, hogy a G20 tanácskozásain sikerül valamilyen politikai megoldást találni.
Steinbrück ismét nemet mondott arra, hogy egy nagykoalícióban szerepet vállalna, és egy SPD-Zöldek-Baloldal frigyet is. Merkel jóval rugalmasabb: szívesebben folytatná az FDP-vel, de természetesen nyitott a nagykoalícióra is. „Az SPD azzal utasítja ezt vissza, hogy nem jó a pártnak. Milyen érvelés ez? Először az ország érdekeit kell néznie” – fogalmazott.
Az európai autósok fellélegezhetnek: Merkel a vitában kizárta, hogy Horst Seehofer, a bajor testvérpárt, a CSU elnöke komolyan gondolhatta volna a bajor autópályákon szerinte bevezetendő autópályadíj ötletét, amely kizárólag a külföldieknek kellene kifizetniük. „Az én kancellárságom alatt nem” – mondta határozottan, miután Steinbrück maga szegezte neki a kérdést.
A különféle közvéleménykutatások este különböző eredményeket hoztak: az RTL nézői hét százalékkal Merkelt látták jobbnak, a Forsa viszont mindössze egy százalékosra becsülte a kancellár fölényét a vitában. A Spiegel olvasói szerint viszont Steinbrück teljesített jobban. A félidőben végzett villámkutatás szerint a nőknél inkább Merkel jött be, a bizonytalan szavazóknál viszont Steinbrück volt a meggyőzőbb.
Az már más kérdés, hogy mekkora befolyással bírnak a tévéviták a választások eredményére: Merkel 2005-ben alulmaradt Gerhard Schröderrel szemben, de a választást megnyerte, négy évvel ezelőtt pedig a Merkel-Steinmeier vita nem hozott egyértelmű győztest, a szavazásd annál inkább: megint Merkel volt a győztes. A kancellár a végszóban most is arra hivatkozott: őt már ismerik az emberek, tudják, milyen és milyen irányba viszi az országot. Steinbrück ezzel szemben igazságosabb, egyenlőbb Németországot ígért.
A jelölteket látva az internet közönsége egyébként a leginkább Merkel nemzetiszín, piros-arany-fekete nyakláncával volt elfoglalva. A műsorvezetők közül a legjobban valószínűleg Stefan Raab, a némiképp kakukktojásként meghívott „fenegyerek” szerepelt, ő engedte a legkevésbé, hogy a politikusok mellébeszéljenek, de olykor még rajta is kifogtak.
