Merkel hosszadalmas koalíciós tárgyalások elé néz
Merkel a tegnapi sajtótájékoztatón nem zárta ki azt sem, hogy a Zöldekkel is egyeztetnek, bár az elsőbbség a legerősebb ellenzéki pártot, a szociáldemokratákat illeti, mondta. A koalíciótól egyelőre egyik ellenzéki párt sem zárkózott el, de láthatóan meglehetős aggodalmat kelt, hogy a CDU/CSU milyen erőssé vált.
A szociáldemokraták visszafogottan reagáltak a koalíciós ajánlatra, és türelmet kértek. Pénteken ülésezik a pártvezetés, a tárgyalások feltételei ekkor kerülnek majd terítékre. Peer Steinbrück, a szocdemek kancellárjelöltje leszögezte, a pártnak megvan a maga 100 napos programja, amit kormányra kerülve szeretne végrehajtani. A tárgyalások sikere attól függhet, hogy ez mennyire egyeztethető össze a CDU célkitűzéseivel. – Tartalmai kérdések döntenek majd – fogalmazott. Sigmar Gabriel pártelnök gyorsan hozzátette, hogy a kormányalakítás felelőssége Merkel vállán van és ők nem fognak „nyomulni”.
Berlini elemzők újabb nagykoalíciót valószínűsítenek a CDU/CSU és az SPD között, de hosszú és nehéz tárgyalásokra számítanak. Ezek több hétig eltarthatnak, addig a jelenlegi kormány viszi az ügyeket. A választások a nagy pártok erősödését hozták, és a kicsiket „büntették” a szavazók. Ebből már le is vonták a következetést az FDP-nél és a Zöldeknél: a liberálisok vezetése testületileg lemondott, most a 34 éves Christian Lindner lehet a Bundestagból kiesett párt megújítója. A Zöldek vezetői is felajánlották a lemondásukat, de az esetleges koalíciós tárgyalásokig még a helyükön maradnak.
Richard Hilmer, az Infratest dimap közvéleménykutató intézet vezetője lapunknak elmondta: bár a számokat illetően meglenne az ellenzéki többség (az SPD, a Zöldek és a Baloldal összefogásával), ez továbbra sem reális alternatíva. A fő gond a Baloldallal van, ami nem egységes párt, még mindig egy (erős) keleti és egy (gyenge) nyugati szervezetből áll. Kormányra kerülve az ellentétek azonnal felszínre bukkannának, ezért szövetségi szinten még mindig kiszámíthatatlan partnernek számítanak. Tartalmi kérdésekben sok a hasonlóság: mindhárom párt minimálbért követel, sőt, ezzel a német társadalom elsöprő többsége – még a vállalatvezetők egy része is – egyetért.
A kuriózumnak számító CDU/CSU-Zöld koalíciónál is komoly gondokat lát. A Zöldek általában nagyobb, távlati társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, a választóik ezt is várják el tőlük. Most azért büntették meg őket, mert vízió helyett csupán az újraelosztással, az adóemeléssel kampányoltak. A feladat most a párt újrapozícionálása, ez pedig egy kormánykoalícióban, ahol állandóan kompromisszumokat kell kötni, szinte lehetetlen.
– Nem lesz változás az uniós politikában sem, a német társadalom szemmel láthatóan támogatja Merkel válságkezelési módszerét. Sőt, az Alternative für Deutschland (AfD) megerősödése még egy jelzés, hogy nem szabad engedni – erről már Eckart Stratenschulte beszélt lapunknak. A berlini Európai Akadémia vezetője szerint a kancellár óvatos, de végső soron szolidáris politikát folytat, s ezt a társadalom támogatja. Illúziónak minősítette, hogy ha az SPD került volna hatalomra, akkor Peer Steinbrück más irányvonalat követett volna. Egy ennél nagyvonalúbb, feltételek nélküli mentőcsomagot a társadalom nem támogatna, márpedig akárki is a kancellár, az elsősorban a német választókat képviseli.
A professzor szerint nincs más út a déli országok számára, mint a strukturális reformok. Ezek valóban fájdalmasak, és akár tíz évig is eltarthat, amíg érezhető eredményt hoznak. Elismeri, fennáll a veszélye, hogy ezalatt a „beteg meghal”. – Jó a gyógyszer, de vannak nagyon káros mellékhatásai – fogalmazott.
Azt nem vitatta, hogy a válság következében jókora szakadék tátong ma Európában, az északi államok és a déliek között. A németek "széles háta" mögé bújnak az osztrákok, a hollandok, a finnek vagy a luxemburgiak, akik persze örülnek, hogy a "rothadt paradicsomokkal" Merkelt dobálják, de az álláspontjával messzemenőkig egyetértenek. Franciaország pedig egyik lábával az északi, a másikkal a déli oldalon áll: gazdasági erejét tekintve inkább a déliekhez sorolható, politikailag az északiakhoz közelít, mert tudja, csak így lehet befolyása a dolgok menetére.
Stratenschulte nem gondolja, hogy az erős felhatalmazás még erősebbé tenné Merkelt Európában. „A válságpolitika mindig a kormányok kezében van, a parlamentek túl lassúak.
