Merkel: én, én, én...
Ellenfele, a szociáldemokrata Peer Steinbrück erre azzal vágott vissza, hogy Merkel „nyugtatót” adott az országnak, és most már a mélypontra esett a vércukorszintjük. A szeptember 22-i választások előtti utolsó nagy parlamenti összecsapás jóval élesebb hangnemet hozott, mint a vasárnapi tévévita, és mintha ismét lendületet adott volna a lagymatag kampánynak.
Merkel legszívesebben el is feledkezne erről. Leginkább azt hangsúlyozta, hogy saját „okos kormányzása” segítette ahhoz a társadalmat, hogy ilyen jó időszakot zárjon. A 35 perces, kevés konkrétumot tartalmazó beszéd fő üzenete, hogy minden rendben van, és rendben is lesz, amíg ő marad hatalmon. Legfeljebb csak még nagyobb jólét és még több munkahely várható.
Elemzők rámutatnak, hogy bár először ügyesen a hétköznapi embereket, a csendes hősöket dicséri, akik teljesítményükkel hozzájárultak a jó gazdasági helyzethez, egyre több az „én” a kancellár felszólalásaiban, és ez merőben szokatlan tőle. Mintha maga is elhitte volna, hogy ezt a választást neki kell megnyernie, egyedül. Ígéretet tett rá, hogy nem lesz adóemelés (idén 30 milliárd euróval több pénz jött, mint amire számítottak), és ezzel odaszúr egyet az ellenzéknek, amely választási programjában a gazdagokat sújtó adókat ígért. Dicsérte az atomenergiának hátat fordító politikáját, a családtámogatási rendszert, mindazt, amit „ellopott” az ellenzék programjából. Nem csoda, ha nem örülnek neki. „Én csak számokat idézek, és ezt sem bírják elviselni. Tényleg hihetetlen” – reagált Merkel a felhördülésekre.
Steinbrück a maga részéről hozta az ismert harcias formáját, és legalább emlékezetes mondatokat vágott a fejéhez: „Kancellár asszony, maga a saját hatalmát építi, nem az országot” – idézte a Spiegel Online a szocdem kancellárjelöltet. Elvégre semmilyen nagyobb reformot nem vezetett be, nem állt neki az egészségügy vagy az oktatás átalakításának, nem tett semmit a társadalmi igazságosság érdekében sem. Nincs víziója, nincs jövőkép, csak random intézkedések – vágta Merkel fejéhez Steinbrück, aki szerint mindezzel szemben az SPD tudja, mit szeretne: minimálbért minden ágazatban (Németországban ilyen egyelőre nincs), beruházásokat, adósságcsökkentést és ehhez adóemelést. A koalíciós partnernek kiszemelt Zöldek még hozzátették: nem Németországnak megy jól, hanem egyeseknek Németországban. Micsoda különbség.
A háttérben persze megy már a lázas fejszámolás. A választás ugyanis nem a CDU/CSU és az SPD között dől el, hanem a koalíciók között: Merkel ugyan – inkább csak hivatalból – a jelenlegi koalíciót szeretné fenntartani a liberális FDP-vel, de minden megnyilatkozásából érződik, hogy nyitott a nagykoalícióra az SPD-vel. Sőt, a Zöldekkel is. A liberálisok az ötszázalékos határon táncolnak, így egyelőre minden lehetséges: királycsinálók lehetnek, vagy kieshetnek a parlamentből.
