Egyre több jól szituált fiatal vall leplezetlenül szélsőjobboldali eszméket szerte Európában – fest meglehetősen riasztó képet egy vasárnap kiadott jelentés a szélsőségesek térnyeréséről szerte Európában. A brit Demos politikai kutatóintézet rendhagyó vizsgálatot végzett: a Facebookon 11 országból 14 párt vagy civil szervezet összesen mintegy 450 ezer támogatóját kérdezte meg politikai szimpátiájáról. A kérdőívet önkéntes alapon lehetett kitölteni: kiderült, hogy a válaszadók kétharmada 30 év alatti férfi, aki a Demos szerint „mély cinizmussal” figyeli kormánya és az Európai Unió ténykedését is, a politikai-társadalmi problémákért pedig hajlamos a muszlim bevándorlókat felelőssé tenni. Jól szituált, biztos jövedelemmel rendelkező családok fiatal generációiról van szó, ami akkor is igaz, ha a munkanélküliség az átlagnál jobban jellemző rájuk. (A munkanélküliségért kontinens-szerte szívesen okolja a bevándorlást a közvélemény.)

„Az európai történelem keresztúthoz érkezett – idézte a Guardian a jelentés kapcsán Emine Bozkurt holland EP-képviselőt, aki szerint a következő öt évben eldől, hogy lehet-e egyáltalán gátat szabni a gyűlöltkeltő erőknek, vagy az egész kontinensen az ultranacionalizmus, az iszlamofóbia, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus lesz úrrá. Szakértők és politikusok részvételével Brüsszelben hétfőn kezdődött konferencia a szélsőjobb európai előretöréséről.

A Guardian megjegyzi, hogy a jelentés három hónappal azután látott napvilágot, hogy Norvégiában egy Anders Behring Breivik nevű férfinak egy robbantásban és egy lövöldözésben összesen 96 emberrel sikerült végeznie. Breivik szerteágazó kapcsolatokat épített ki szélsőjobboldali körökkel szerte Európában – más kérdés, hogy a tömeggyilkosság után minden érintett, így az Angol Védelmi Liga (EDL) is igyekezett tagadni vagy eljelentékteleníteni ezeket a kapcsolatokat.

A jelentés külön kitér arra, hogy a szélsőjobb a hagyományos fellegvárain – Olaszországon, Ausztrián és Franciaországon – túl a hagyományosan liberális Hollandiában és Skandináviában is kezd feltűnően népszerű lenni. Szélsőséges pártok képviselői már Európa nyolc országában vannak ott parlamenti erőként, Magyarország (Jobbik) mellett a szélsőségekre eddig immunisnak vélt Svédországban (Svéd Demokraták) és Finnországban (Igazi Finnek) is. Az összekötő kapocs ezek között az alakulatok között a bevándorlóellenesség. „Ahogy a 10-es, a 20-as és a 30-as években az antiszemitizmus egyesítette a szélsőjobbot, ezt a szerepet a 21. században már az iszlamofóbia vette át” – állapítja meg a jelentésben Thomas Klau, az első páneurópai agytröszt, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) párizsi irodavezetője.

Szélsőségesek és szélsőségesek között van persze különbség: amíg a francia Nemzeti Front (NF) Marine Le Pen pártelnök személyében mérvadó kihívót állíthat Nicolas Sarkozy és Francois Hollande ellen a jövő évi elnökválasztáson, a Geert Wilders-féle Szabadságpárt pedig a mérleg nyelve Hollandiában, az Angol Védelmi Ligának néha alig sikerül összegyűjteni az ingerküszöb eléréséhez kellő pár száz tüntetőt. A 450 ezer válaszadó 67 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a legutóbbi választásokon szélsőségesekre adta le voksát.

A Demos jelentése egyébként még júliusi-augusztusi adatokon nyugszik – vagyis nem tükrözheti az eurózóna válsága miatt esetleg bekövetkezett változásokat. Szakértők ezzel kapcsolatban arra hívják fel a figyelmet, hogy a válság inkább a szélsőségek elfogadására sarkallja a közvéleményt.