Megúszta a világ az amerikai belharcot
Az utolsó pillanatban egyezett meg egymással Washingtonban a demokrata és a republikánus párt a kormányhivatalok újranyitását jelentő ideiglenes költségvetésről és az adósságplafon megemeléséről. Az erről szóló törvényjavaslatot szerda este negyed kilenckor – magyar idő szerint csütörtök hajnali negyed háromkor – először a demokrata többségű szenátus fogadta el, 81-18 arányban. Két órával később a republikánus többségű képviselőház is az áldását adta a törvényjavaslatra, amelyet ott 285-en szavaztak meg, és 144-en voksoltak ellene.
A törvény értelmében Barack Obama elnök adminisztrációja január 15-ig kap pénzt, ideiglenes költségvetést a szövetségi kiadások fedezésére, és február 7-ig tart az az időszak, amíg az új adósságplafon tart. Ezen kívül a két párt költségvetési vegyesbizottságot állít fel, amelynek december 15-ig kell megállapodásra jutnia a hosszú távú adózási és költségvetési kérdésekről.
Ami a képviselőházi szavazást illeti, a demokraták között nem volt, aki nemmel szavazott volna a törvényjavaslatra – mind a 198 honatya engedelmeskedett a pártfegyelemnek –, a republikánusoknak viszont csak 87 képviselője fogadott szót John Beohnernek, és szavazott együtt a demokratákkal. A képviselőház republikánus elnöke szerda délután megegyezett a két hete tartó vitában, és a törvényjavaslat támogatására szólította fel a párttársait.
A törvénnyel – amit Barack Obama azon firssiben, még hajnalban alá is írt – több hete tartó politikai csatározás zárult le. Ahogy korábban Jack Lew pénzügyminiszter is jelezte, csütörtökön jött volna el az a nap, amikor kiürül a kassza, és már nem biztos, hogy az Egyesült Államok minden kifizetési kötelezettségét teljesíteni tudja. Elemzők és a piacok is azt várták, hogy az utolsó percben megegyezik egymással a két párt, mert nem merik kockáztatni az államcsődöt. Így is lett, ám a legvégsőkig feszítették a húrt, megpróbálva minél nagyobb politikai előnyt kicsikarni maguknak.
Úgy tűnik, végül a republikánusok elszámították magukat. A politikai feszültséget kirobbantó konzervatív, „teadélutános” szárny legfontosabb célja az volt, hogy megakassza az Obama-féle egészségbiztosítási reform életbelépését, illetve ellehetetlenítse azt. Ezt kérték cserébe az adósságplafon megemeléséért, ám csupán annyit értek el, hogy ezentúl szigorúbban ellenőrzik a betegbiztosításukhoz állami támogatást igénylők rászorultságát, anyagi körülményeit. Ennek ellenére Jay Carney fehér házi szóvivő óvatos volt, nem ünnepelt. „Itt nincsenek győztesek. Máris megfizettük ennek az árát” – idézte a politikust a Reuters.
Csak mélyültek az ellentétek
A sok próbálkozás után végül mindenki számára elfogadható javaslatot a szenátus két vezetője, a többségben lévő demokratákat vezető Harry Reid és a republikánusok első embere, Mitch McConnell dolgozta ki. A két tapasztalt szenátor személyes ellentéteit félretéve ült le még szombaton tárgyalni és dolgozta ki a javaslatot, amely megmentheti az Egyesült Államokat attól, hogy a fizetésképtelenség szélére kerüljön. Az általuk kidolgozott szövegből született meg a törvényjavaslat is, vagyis hogy azonnal újraindítják a két hete leállított kormányzati hivatalokat, biztosítják, hogy január 15-ig legyen pénz a működésükre, az adósságplafont pedig úgy emelik meg, hogy február 7-ig kitartson.
Ebből kiderül, hogy a probléma nem oldódott meg, csak kitolódott a tél végéig. – Ez mélyebb konfliktusokról szól, arról, hogy a demokraták és a republikánusok nem tudnak megegyezni a költségvetésről, a hiány elvárt mértékéről, illetve az állam szerepéről a gazdaságban – mondta lapunknak telefonon Barry Casselman amerikai politikai elemző. A minnesotai szakértő szerint az ilyen viták pedig választási évekre valók, amikor a választók dönthetnek a versengő programok között. – Nem lehet válságtól válságig élni, nem halmozhatunk fel folyamatosan egyre nagyobb adósságot, egyszer meg kell egyezniük – véli a szakértő. Szerinte a republikánusok nagy hibát követtek el, rosszul időzítették a követeléseiket, hiszen nincs többségük a szenátusban, így nem tudják keresztülvinni Obama egészségbiztosítási reformjának visszavonását vagy módosítását. Ezzel szerinte biztos, hogy a republikánusok saját esélyeiket is rontották a 2014-es kongresszusi választásokon, ahol céljuk volt, hogy a szenátus vezetését is visszavegyék a demokratáktól. Mindeközben úgy véli, a helyzet kiéleződéséhez Obama és a demokraták is hozzájárultak, akik egykor erőből „nyomták át” az egészségbiztosítási reformot, még mielőtt elvesztették volna a többségüket a képviselőházban.
– Ez a költségvetési csatározás sem volt más, mint a korábbiak, talán csak mélyebbek lettek az ellentétek, mert a lakosság is egyre polarizáltabb, a képviselők pedig saját választóiknak próbálnak megfelelni – mondta lapunknak Diana Evans, a kongresszus működésének kutatója. A connecticuti Trinity College professzora szerint azonban nem lehet arra számítani, hogy a teadélutánosok egyszer csak „eltűnnek”, legfeljebb jobban hallgatnak majd a pártvezetésre, ha kisebbségbe kerülnek a képviselőházban. – Nagyon sok teadélutános képviselő tapasztalatlan még, nem tudják, milyen ellenzékben lenni. Amikor semmit nem tudnak csinálni, akkor nem fognak lázadozni a saját pártjuk vezetése ellen – magyarázta a szakértő. Ám ez még messze van, Evans szerint a republikánusoknak jó esélye van arra, hogy megtartsák a képviselőház vezetését a jövőre esedékes választások után is. Ám a költségvetési csatározások során annyit veszítettek népszerűségükből, hogy arra kisebb az esélyük, hogy a szenátusban is átvegyék a hatalmat, pedig „egy elnök számára a félidős választások általában azt jelentik, hogy pártja mindkét házat elveszíti a kongresszusban.”
A Standard and Poor's hitelminősítő becslése szerint az Obama-adminisztrációra kényszerített, 16 napja tartó költségvetési zár 24 milliárd dollárt vett ki az amerikai gazdaságból, és 0,6 százalékkal fogja csökkenteni az ország negyedik negyedéves gazdasági növekedését.
Mi az az adósságplafon?
Ha az amerikai szövetségi állam többet költ, mint amennyi bevétele van, akkor a pénzügyminisztérium kötvényeket bocsát ki, azaz hitelt vesz fel. Ennek felső határát a kongresszus törvényben szabja meg, ez az adósságplafon (jelenleg 16,699 ezermilliárd dollár). Ezt időről időre meg kell emelni, hogy továbbra is tudja finanszírozni a kiadásait az amerikai állam. Most azonban a republikánusok nem voltak erre hajlandóak, cserébe Obama egészségbiztosítási reformjának elhalasztását, módosítását kérték. Az elnök és a demokraták ebbe nem mentek bele, emiatt húzódott el a vita, ami hamar túllépett az egészségügy kérdésén. Óráról órára más feltételek bukkannak fel, amelyeket a megállapodásért és az adósságplafon emeléséért kértek, illetve ajánlottak a felek.
Ha az adósságplafont a mai határidőig nem emelte volna meg a kongresszus, akkor onnantól már bármelyik nap előállhatott volna az a helyzet, hogy több a kiadás, mint az adóbevétel. A kincstárban pedig ekkor már nem lett volna több, mint 30 milliárd dollár, ami nem elég arra, hogy fedezze a kiadásokat – figyelmeztetett Jack Lew pénzügyminiszter már hetekkel ezelőtt. Egy elhúzódó válság esetén becslések szerint a pénzügyminisztérium a számlák körülbelül 30 százalékát nem tudta volna kifizetni.
Zsarolás ezután nem lesz
Bár a legtöbb szakértő azt mondja, hogy az adósságplafont a republikánusok bármikor újra zsarolásra használhatják, a New York magazin kommentátora szerint ez nem fog még egyszer megtörténni. Ahogy Jonathan Chait felhívja a figyelmet, a soron következő adósságplafon-tárgyalásokból a Reid–McConnell alku egyik kitétele miatt nem lesz zsarolás többé. Ez a kitétel ugyanis változtat a kongresszus szerepén, és úgy hangzik, hogy Obama ezután megvétózhatja az adósságplafonról a kongresszusban elfogadott törvényeket, ám az elnöki vétó felülbírálatához a szenátusban és a képviselőházban is kétharmados többségre van szükség – és nem egyszerű többségre, 50 százalék plusz egy szavazatra, mint eddig.
Az alku – magyarázza Chait – megfosztja a kongresszust a valódi döntés lehetőségétől az ügyben. Ahelyett ugyanis, hogy a törvényhozás határozná meg, hol álljon meg az adósságplafon, ezután csak annyit tehet, hogy felülbírálja Obamát, ha meg akarja gátolni az emelkedését. És az ehhez a felülbírálathoz kellő kétharmadot gyakorlatilag lehetetlen összehozni; Obamától a szenátusi szavazás utáni sajtótájékoztatóján meg is kérdezték, hogy újra és újra megismétlődik-e majd az elmúlt két hét, amire az elnök egyetlen lakonikus nemmel felelt.
Az adósságplafont eredetileg a republikánusok mérsékelt szárnya használta volna előnyszerzésre, valószínűleg nem is rosszul, ám ezeknek a mérsékelteknek a költségvetési zár már vajmi kevéssé tetszett, hiszen a kormányzati fizetésképtelenség mindenkit sújtó kényszerhelyzet, amely jelentősen csökkenti a politikai manőverezési lehetőségeket. Akik a zár ötletét átvitték a párton, azok az Obamacare-t első számú közellenségnek tartó republikánus radikálisok – ahogy Chait írja, „az őrültek” – voltak; az általuk előidézett helyzetben a demokrata adminisztrációnak elég volt következetesen kitartania a maga igaza mellett.
Obama egyébként azért állt az újságírók elé a két szavazás között, hogy bejelentse, ha a képviselőház is áldását adja rá, ő azonnal alá fogja írni a törvényt. Miközben ezt a nyilvánvaló nyomásgyakorlást a republikánus képviselők közül sokan zokon vették, a magas rangú demokraták között akad, aki az egész ügyet maga mögött érzi. Ahogy szenátusi frakcióvezetőként Reid mondta: a következő kaland már a bevándorlási reform legyen.
