Az ukrán származású 89 éves férfi a müncheni ügyészség hivatalos vádirata szerint 1943 márciusa és  szeptembere között a sobibóri (Lengyelország) náci haláltábor  őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly  megölésében segédkezett. Demjanjuk ügyvédei már  a hétfőn kezdődött müncheni per első napján elfogultsági indítványt nyújtottak be a bíróság ellen, amit a védelem a második napon egy sor beadvánnyal ismét megerősített.

A vádlott élőhalottként van jelen a tárgyalóteremben, ahová délelőtt és délután egyaránt másfél órára egy ággyá átalakított kerekesszékben tolják be. Demjanjuk mindeddig egyetlen szót sem szólt, szemeit behunyvava tartja, és tanúk szerint csak mozdulataiból látszik, hogy valószínűleg figyel.

Az említettekre utalt egyik keddi semmiségi keresetében Demjanjuk ügyvédje, az állítva, hogy védencét halálos betegsége ellenére toloncolták ki májusban az Egyesült Államokból Németországba. Szavai szerint a német igazságszolgáltatás ezáltal törvénytelenül érte el kiadatását. A legfrissebb orvosi szakértői vélemény ugyanakkor ismételten cáfolta az állítólagos halálos betegséget, azt állítva, hogy Demjanjuk egy rák előtti csontvelő-megbetegedésben szenved. Ezen kívül köszvényben, szívgyengeségben és magas vérnyomásban is, mindennek ellenére az orvosi vélemény szerint naponta kétszer 90 percen keresztül megjelenhet a bírósági tárgyaláson.

Az ügyvéd a per leállítását követelte arra hivatkozva is, hogy állítása szerint védencét ugyan azon vádpontok alapján vonják most felelősségre, amelyek kapcsán egy ízben – 1993-ban Izraelben – már felmentették. 1988-ban Demjanjukot egy izraeli bíróság a treblinkai megsemmisítő tábor „Rettegett Ivánjaként” halálra ítélte, az ítéletet azonban később bizonyítékok hiányában hatályon kívül helyezték, mert kiderült, hogy Demjanjukot összetévesztették valakivel. Hét évi börtön után Demjanjuk akkor visszatérhetett az Egyesült Államokba, ahol később új bizonyítékok merültek fel ellene. Egy vizsgálat arra derített fényt, hogy Demjanjuk valóban egy, az SS-nek alárendelt ukrán egység tagja volt, s őrként teljesített szolgálatot a sobibóri megsemmisítő táborban. Az Egyesült Államok idén májusban adta ki őt Németországnak.

Végül az ügyvéd az eljárás megszüntetését sürgette arra utalva, hogy védence - úgymond - nem német hivatali alkalmazott volt, ezért a német büntetőjog ügyében nem illetékes. Értesülések szerint a bíróság a semmisségi kereseteket elutasította, és ezután kedd délután megkezdődött a 86 oldalas vádirat felolvasása.

Az ügyészség fő bizonyítéka a perben az 1393. sorszámot viselő SS-szolgálati igazolvány, valamint egy hivatalos feljegyzés arról, hogy Demjanjukot 1943 márciusában Sobibórba helyezték át. A védelem tagadja a szóban forgó bizonyítékok hitelességét.