Megszavazták a melegházasságot Franciaországban
Kedd délután 331 szavazattal 225 ellenében a francia törvényhozás megszavazta a melegházasságot lehetővé tevő törvényt, amely Francois Hollande elnök egyik fő ígérete volt a tavalyi választási kampány során. A keddi a törvény végszavazása volt, ezzel a parlamenti döntéshozatalnak vége, az első melegházasságot akár már júniusban megkötheti az első meleg pár.
A törvényjavaslat ellen hónapok óta hatalmas tüntetéseket tart az ellenzék, a melegházasság lett ugyanis az a kérdés, amely köré a szocialisták ellenzéke egységbe tömörülhetett. Bár a mostani a végszavazás volt, az utolsó szót az alkotmánybíróság mondja ki, az ellenzék ugyanis a törvény elfogadása után azonnal jelezte, az alkotmánytanácshoz fordul az ügyben. A taláros testületnek egy hónapja van dönteni a kérdésről.
Ezzel Franciaország a világ tizennegyedik, és egyben egyik legnagyobb államává válik, amely lehetővé tette ezt. Ha az alkotmánytanács sem gördít érdemi kifogást az úgynevezett Taubira-törvény elé, úgy június közepén megköttethetnek az első meleg- és leszbikusházasságok a várakozások szerint.
A kormánytöbbség, a baloldal képviseletében a szocialista Bernard Roman azt mondta: „E törvény megszavazásával ajánljuk azt annak a több tízezer gyermeknek, akik az iskolából kijövet meg akarják fogni két apukájuk vagy két anyukájuk kezét.” Hervé Mariton, a vezető ellenzéki párt, a jobbközép UMP képviseletében ugyanakkor a kormánypártiak szemére vetette, „Diane és Francoise barátnők egy pár héten belül talán összeházasodnak. Jókívánságaimat fejezem ki nekik, ám nyugtalanít, hogy önök hármas tagadásra kényszerítik a franciákat... Egyrészt a demokráciát tagadják meg (visszautasítják a népszavazást, felkavarták a parlamentet), másrészt érzelmileg tagadják meg mindazokat, akiket ezzel a törvénnyel megbántottak. A morális megtagadást az jelenti, és erre emlékeztetnem kell önöket, hogy a házasság mindenekelőtt kötelezettségeket, nem pedig jogokat jelent, s hogy a gyermek elsősorban is adomány...”
Az elmúlt fél évben a melegházasság kérdése alaposan felkavarta a francia társadalmat, mindkét oldal tömegeket vitt az utcára. A végszavazás hírére szintén oda készültek, pró és kontra. Nem maradtak el az erőszakos, sőt kifejezetten homofób megnyilvánulások sem. A francia közösségi oldalakat a meleggyűlölet elrettentő példájaként járta be annak az összevert holland férfinak a fotója, akit két hete bántalmaztak a párizsi utcán, ahol férfi partnerével sétált. Lapunk kérdésére Fejérdy Gergely Franciaország-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet főmunkatársa két alapvető okkal magyarázta a megosztottságot. Egyrészt azzal, hogy a francia társadalomnak minden szekularizációja ellenére erősek konzervatív-katolikus gyökerei is, és a keresztények mellett a másik két nagy monoteista vallás, a muzulmánok és a zsidók is ellenzik a kérdés „további feszegetését”. – A felmérések szerint a franciák mintegy 58 százaléka támogatja a melegházasságot; a fennmaradó 40 százalék megfelel azok arányának, akik rendszeres kapcsolatot ápolnak felekezetükkel – mondta Fejérdy. A másik fő magyarázat politikai: az ellenzék az Hollande-féle francia baloldal jól látható elkötelezettségének igyekezett ellenszegülni. A „házasság mindenkinek” ellenzői között elterjedt a „francia tavasz” önelnevezés is, ám a jelek szerint Párizsban is gyorsan évszakváltásra került sor az idén...
A Le Monde szerint százezer azonos nemű pár él már Franciaországban, és 24-40 ezer gyermeket nevelnek. A baloldal a mostani, történelmi áttörést az 1982-es, szintén szocialista hatalom idején (a Mitterrand-korszak elején) született törvényhez hasonlítja, amely a 15 évesnél idősebbekre vonatkozóan dekriminalizálta a homoszexuális kapcsolatokat.
Ezentúl sem változnak az „apa” és „anya” kifejezések az anyakönyvekben, de a „férj”-et és a „feleség”-et a „házastársak” váltja fel. Dominique Bertinotti családügyi miniszter arra a kérdésre, hogy a jobboldal eltörölheti-e a törvényt, ha 2017-ben hatalomra jut, azt felelte: ez Spanyolországban sem következett be. Ugyanakkor felszólított az indulatok csillapítására: „amikor polgárháborúról, törvényhozási puccsról, vérről beszélnek, akkor a legradikálisabb kifejezéseknek engednek utat. Egyesek piromániásokként viselkedtek”.
