A befolyásos nemzetközi védelmi tanácsadó csoport, az IHS Jane’s közel-keleti elemzője, David Hartwell nem tartja valószínűnek, hogy beigazolódnak a világsajtó címlap-jóslatai, és Hoszni Mubarak gyorsan távozik Egyiptom éléről. A színfalak mögött folytatódnak a megbeszélések az amerikai kormány képviselőivel, akik azt is vizsgálják, van-e esély arra, hogy a frissen kinevezett alelnök, Omar Szulejmán vegye át Mubaraktól a hatalmat. A stabilitásról eközben a hadsereg gondoskodna.

Ám a katonaság Hartwell szerint elvesztette a hitelességét. Míg a válság kezdetén „puha” álláspontot hirdetett meg a tüntetőkkel szemben, engedékenyebbnek tűnve a rendőrségnél, és ez volt az egyetlen intézmény, amelyben Mubarak és az ellenzék egyaránt megbízott, a szerdai vérontásban játszott állítólagos szerepével alaposan lejáratta a tekintélyét.

A brit stratégiai szakértő szerint az Egyiptomot közel harminc éve vezető Mubarak komolyan gondolja, hogy azonnali távozásával az ország teljes káoszba és a Muzulmán Testvérek karjaiba sodródna. Ami a katonaságot illeti, elemzők mindeddig azt gondolták, hogy az egyiptomi rezsimnek nyújtott évi 1,3 milliárd dolláros amerikai segély elég erőteljes bátorítás a hadsereg számára, hogy ellenálljon a hirtelen rendszerváltásnak. 

Ez válasz arra a kérdésre is, vajon mennyire kell nyugtalannak lennie Izraelnek a szomszédságában zajló események miatt. Hartwell nem vár jelentősebb változást, abban a reményben, hogy az egyiptomi tábornokok nem egyeznének bele olyan döntésekbe, melyek veszélybe sodornák a Camp David-i megállapodást. A hadsereg tisztában van azzal, mennyire fontos Egyiptom a térség gazdasági és politikai stabilitásának szempontjából. Érthetőnek tartja ugyanakkor az izraeli lakosság félelmét a Muzulmán Testvériség előretörése láttán, hiszen az iszlámista szervezet köztudottan szoros kapcsolatokat ápol a Hamász milicistáival a Gázai-övezetben és vezetői korábban gyakorta tettek Izrael-ellenes megjegyzéseket.

A brit elemző nem hisz a médiában naponta emlegetett dominó-effektusban sem. A közel-keleti országok mindegyike más és más, és a helyi sajátosságok szerint kezelik az ellenzéki megmozdulásokat. Szíriában a lakosság megfélemlítésével  mindeddig sikerült megakadályozni a tüntetéseket, Jordániában viszont máris érdemi tárgyalások folynak az ellenzékkel, míg Jemenben hasonló demonstrációk kezdődtek, mint az egyiptomi nagyvárosokban. Hiába jelentette be Ali Abdullah Száleh jemeni elnök, hogy sem ő, sem a fia nem indul a 2013-as választáson, nem hisznek neki az emberek, mert hasonló ígéretet már korábban is tett, majd meg is szegte.