A járókelőket zöld dzsekis férfiak immár nem arról akarták meggyőzni, hogy az új EU-alapszerződés porig rombolná Írország függetlenségét, hanem arról: jobban teszik, ha buszos városnézésre indulnak Dublinban.

- Mi nagyon örülünk! - mondja egyszerre három jól öltözött nyugdíjas, Theresa, Mary és Ann, akik az eső elől egy áruházba menekültek be. Theresa szerint a fiatalok semmit sem tudnak Európáról, így aztán elmesélte most először szavazó, tizennyolc éves unokájának, hogy az ő idejükben nem volt se banán, se narancs. - Emlékszel, milyen rossz barna kenyeret lehetett csak kapni? - böki oldalba nevetve Mary-t. Ann felidézi, hogy a nők sokáig nem is dolgozhattak. - Rengeteget változott Írország az elmúlt néhány évtizedben. Hát persze, hogy igennel szavaztunk!

Legalább ilyen elégedett Európával Michael, a Talbot Street-i gyógyszerész, az idén mégis nemmel voksolt. - Fantasztikus dolog az EU. Régen vízumra volt szükségünk, ha utazni akartunk, az ír pénzt pedig át kellett váltanunk. Na és mennyi színt hoztak ide a külföldiek: ha például magyar ételeket szeretne vacsorázni, Dublinban gond nélkül megteheti! - sorolja. Ám az felháborítja, hogy a tavalyi népszavazást (amelyen ő igent mondott, de a többség elvetette a lisszaboni szerződést) megismételtették az írekkel. - Micsoda antidemokratikus dolog ez?! - füstölög.

- Nahát, maga tényleg nemmel szavazott? - csodálkozik el a patikába betérő Raphael. A határok nélküli Európát ő is igencsak kedveli: néhány hete Magyarországon csináltatta meg a fogait, az írországi ár töredékéért. - A Moszkva tér közelében laktam - ad ízelítőt budapesti helyismeretéből.

Sörbe fojtja bánatát a Mother Kelly's nevű pubban Tara és Patricia, akik már délben emberes adag Guinnesst elfogyasztanak. Patricia, az állástalan takarítónő előre tudta, hogy az igenek győznek: a kormány velejéig korrupt, és meghamisította a szavazatokat. Elege van abból, hogy mások irányítják Írországot, az EU a fizetéseket is csökkenti, mindjárt jönnek a lengyel bérek. Így megyünk lefelé - mutatja a kezével, és csak ingatja a fejét. Tara, aki egy szállodában dolgozik, tudni véli, hogy alakulóban az EU-hadsereg, márpedig ő nagyon nem szeretné, ha a fiának abban kellene harcolnia.

Kicsit sem foglalkoztatják a lisszaboni szerződés rejtelmei Ryant, a villanyszerelőt, aki hosszú vörös hajú kislányával a Grafton Streeten sétál. - Jó emberek kampányoltak az igen mellett. Az ellentábor viszont össze-vissza hazudozott, megnyirbált minimálbérekről és háborúról. Bennük nem bíztam - indokolja, miért az igen mellé tette az X-et tavaly és most.

Megnyugodott Európa is, Dublin is. A belvárosban már nem EU-párti és EU-ellenes szólamoktól zengenek az utcák: helyettük gitárok, harmonikák és szaxofonok adnak zenei aláfestést a mindennapokhoz. Az egyik sétálóutcán hatalmas krétarajz kelti fel az arra járók figyelmét. Spieth nővér, az amerikai hittérítő odalép hozzám, és megmutatja, hogy a földi élet után miként halok meg, s kerülök a feltámadás után a mennyei királyságba. Aztán megkérdezi, mi is lett ezzel a népszavazás dologgal. Az eredmény meghallva felsóhajt: hála Istennek.

dublin, Írország,