Megmentheti-e Obama Ahmadinezsádot?
Mind Barack Obama, mind pedig Hillary Clinton világosan kijelentette: szeptember végéig vár Irán válaszára. Ha addig nem érkezik egyértelmű jelzés a kapcsolatok újjáértékelésére és alapvető változásokra, akkor Washington egyéb megfontolások alapján cselekszik. Az idő pedig vészesen múlik – írja elemzésében az Asharq Al-Awsat pánarab napilap.
Amerikai részről először abban reménykedtek, hogy a júniusi iráni elnökválasztás fordulatot hoz majd, miután ez nem következett be, abban kezdtek reménykedni, hogy a választást követő tömegmegmozdulások meggyöngítik majd Ahmadinezsád hatalmát, aki ezt követően kénytelen belemenni a kiegyezésbe.
Az amerikai kalkulációk azonban tévesek – állapítja meg az elemzés. Azok, akik jól ismerik Ahmadinezsádot, tudják: pozícióinak megrendülése nem, hogy eltérítenék fanatikus céljaitól, sokkal inkább megmakacsolja magát a kudarcok láttán.
Nem mintha Mir Hoszein Muszavi esetleges hatalomra kerülésével sokminden változhatott volna. Az Amerika-ellenességet szinte népvallássá tevő ajatollahokkal szemben úgyis arra kényszerült volna, hogy a elutasítsa a közeledési kísérleteket.
Teherán az elmúlt időszakban egyre másra azt hangoztatja, hajlandó az „igazságos párbeszédre” Washingtonnal, az IRNA állami hírügynökséget pedig az elmúlt két hétben ellepték Ahmadinezsád két tanácsadójának szakértő kommentárjai arról, hogy Clinton közelmúltbeli megnyilvánulásait voltaképpen Iránnak szóló burkolt bocsánatkérésnek szánta. Teherán párbeszédkészségére engedett következtetni egyébként már az is, hogy az elnökválasztás után nem az Egyesült Államokat, hanem Nagy-Britanniát kiáltotta ki a zavargások fő felbujtójának.
A valódi párbeszédhez Teherán két feltételt szab. Az egyik – többé-kevésbé már teljesült – mindössze arról szól, hogy Washington regionális nagyhatalomként szólítsa meg a közel-keleti országot, olyasvalakiként, akinek döntő beleszólása lehet az iraki vagy az afganisztáni rendezésbe. A másik az, hogy adja át az atomdossziét a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek (NAÜ). Ehhez Washingtonnak az ENSZ előtt vissza kellene vonnia az Irán elleni szankciókat, hogy a NAÜ folytassa a tárgyalásokat a vitatott pontokról. Ez nagy győzelem lenne Ahmadinezsád számára, aki így egy csapásra egyesíthetné megosztott khomeinista hátországát.
Kétséges azonban, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e erre. A teheráni elképzelések szépséghibája ugyanis az, hogy ezekért a gesztusokért cserébe Ahmadinezsádnak egyelőre nem nagyon van mit ajánlania egy Obamával közös fotózáson kívül , amit az amerikai elnök első diplomáciai győzelmeként hirdethetne. Ez nem sok, de megmentheti a régi-új iráni elnök könnyűnek egyáltalán nem ígérkező mandátumát - zárja következtetéseit az Asharq Al-Awsat publicistája, .
